Mi történik, ha házasodni szeretnék, de a szüleim ellenzik? Lakás, munkahely megvan, komolyan gondoljuk, csak anyám ellenzi?

Ez nem tud megbántani már. Én bennem legalább van annyi, hogy a gyerekemet nem tagadom le, mentem a menthetőt, és nem hetente váltom a pasijaim. Na meg nem iszom le magam, nem fetrengek egy buli után totál k.o.-n valahol az utcán. Ez felnőttes? Hát jó... Nincs eszem? Sebaj! Én legalább nem cicababát játszok meg nem nézek le senkit, miközben az égvilágon semmim sincs csak az üres fejem meg a kilógó kapanyél a számba... Jah, ezek büszkék lehetnek! Akik több f*szt fogtak mint kilincset, hát oké... Én kérek elnézést.

Attól mert gyerekem van és én gondját akarom viselni, szerintem nem vagyok semmivel se kevesebb, mint más. Aki elveteti, megöli vagy örökbe adja a gyerekét, az jobb ember? Joga van élni neki is, de aki másképp gondolja...sajnálom. Őt kellett volna halálra ítélni, nem egy apró életet. Ha nekem ő nem lenne, rég maga alá temetett volna, amit érzek. Ami minden nap belülről mar. De ő van, számít rám és szeret. Ennél több nem kell. Egy pici kislány, aki elém szalad amikor hazaérek és azt mondja, hogy hiányoztam, és az ölemben fekve issza a kakaóját, meg velem alszik. Majd rájön az ilyen, aki leszól. Biztns, hogy az ilyennek mincs gyereke. Ja?! Szerintem ne is legyen!