Valaha az életben meg lehet bocsájtani annak a szülőnek, aki gyerekkorban sokat bántott?

persze ennek a gyerekkornak a hátralékaiba én mindennap beleütközök pl: folyton van egyfajta kisebbség, elnyomott érzetem, önbizalom hiánya és még lehetne sorolni napokig... de ha te a fizikai bántalmazást rosszabbul élted meg ( embere válogatja) a te esetedben másképp is láthatod (elpakolhatod az agyad egy mééélységes kis zugába) ezeket az emlékeket

Meglehet, sőt, az Amerikai barátomat az alkoholista apja verte a lánytestvéreivel és az anyjával együtt, de most meg azt mondja hogy lehet hogy jobban szereti őt mint azt a nőt aki felnevelte.

Velem sajnos apukámmal lett ilyen gondom, hogy gyermekkoromban sokat bántott, lelkileg is meg testileg is, a legtöbbször ok nélkül. De mérges sosem voltam igazán rá, meg nem is harag volt bennem, inkább szomorú voltam, és mérhetetlenül csalódott, hogy ha a saját apámtól ezt kapom másoktól ezt várhatok :S Ahogy teltek az évek sikerült kiismernem etéren, de még így is mindig rosszul esett és megdöbbentett. Elfelejteni sosem fogom ez bizonyos, és nem azért mert van aminek még ma is látszik a nyoma, pedig több mint 12 a sérülés...Szerintem a megbocsátás a domináns. Ha úgy nevelt fel hogy folyton bántott és megalázott, mire felnősz hiába látod át a szituációt meg bölcsebb is leszel, ő nem lesz ettől sem több sem kevesebb, ugyanaz az ember marad aki 20 évig megkeserítette az életed. Kutyából nem lesz szalonna :) De haragudni vagy gyűlölködni nem érdemes, inkább gondold át, bár jópárszor biztos megtetted már, és ne hayd hogy ez gyengeséged legyen. A sok megpróbáltatás emlékéből erősséget, szívósságot kovácsolhatsz magadban !