Meleg srácok, lehetne hozzátok még néhány kérdésem?

Én meleg vagyok és viszonylag jó a kapcsolatom az apámmal, de nagyon sok dologban különbözünk.

Az apám egy határozott, érzelmileg megközelíthetetlen ember és soha nem beszéltem vele érzelmekről. Férfias ember és szokott tanácsokat adni nagyobb döntésekben, de nem hagyom, hogy irányítson.

Ritkán ismeri el a sikereimet( de néha előfordul) Gyakran a sarkára áll, de ezt gyakrabban is megtehetné.

Az anyukám eléggé elfogadó és könnyen irányítható, határozatlan ember és nem konzervatív.

Nem molesztáltak, de volt hogy kiszolgáltatott helyzetbe kerültem egy férfi által, de nem bántott csak megbámult meztelenül (8 évesen).

Apám általában elismerte a nagyobb sikereimet, de soha nem volt elégedett velem, mindig többet akart, mint ami voltam. Képes lettem volna rá, de lusta voltam.

Gyerekként nagyon szerettem apámat, de 9-10 éves korom körül munkamániás lett és azóta is utálom a munka szót is, mert nagyon keményen hajtott bele a munkába, néha meg is vert, ha valamit nem mertem megcsinálni ( féltem a hangyáktól és ne mertem összegereblyézni a hangyabolyt meg ilyesmik )

Apum egy pocakos bácsi igazából, de gondolom férfias. Nem tudok és nem is akarok rá meleg szemmel nézni :)

Nem nagyon van közös beszédtémánk de néha meglepően jól elbeszélgetünk. Ez úgy évente kétszer fordul elő.

Apukám hoz meg minden nagyobb döntést és mindig neki van igaza.

Anyám nem elfogadó, hanem egy sárkány a szó minden értelmében. Nagyon ügyesen zsarol mindenkit érzelmileg és ez fel se tűnik neki :) Abszolút határozott. Konzervatív, de mindig nyitott az ésszerű újításokra, mert haladni kell.

8 éves koromban az unokatestvéremmel vesztettem el a szüzességem (Ő lány). 12 éves koromig vagy tovább gyötört a bűntudat, de 6 évvel az eset után megbocsátottam magamnak és túltettem magam rajta. Senki nem tudott róla soha.

Gratulálok: "A homoszexualitást pszichológiai rendellenességnek tartod" Kár,hogy a pszichológiai tudomány már nem tartja annak. Szerintnem lemaradtál.De hát tudjuk Galilei óta, hogy a Föld mégis mozog. Lényegében feltetted az összes sztereotip kérdést a melegség eredetével kapcsolatban, amit a homofóbok is szajkóznak. De válaszolok rá:

1. Apámmal most már jobb a viszonyom, igazából egész gyerekkoromat meghatározta, hogy nem értettem apámat. Egy kommunikációs defekt van köztünk, ami teljesen áthidalhatatlan. Mind ha két külön nyelvet beszélnénk. Ezért ma is nehezen beszélgetek bármiről apámmal.De apám mindent megadott nekem és nagyon szeret engem, sikereimet elismerte és örül neki. Igen apum férfias a szó klasszikus értelmében (nehezen érti meg még ma is, hogy férfiak parfümöt használhatnak és szőrteleníthetik magukat). Mindig határozott, mindig ő hozza a közös döntéseket. Szeret irányítani, de gyakran manipulál és a tekintély jogán várja el, hogy azt csináljam amit ő akar.

2. Anyám nem elfogadó és konzervatív ember akárcsak apám. A tipikus konzervatív patriarchális szerepeknek megfelelően viselkedik: alárendeli magát apámnak, elismeri hogy nem egyenrangú vele de nem is tesz ellenne. Igazából meg sem próbálta kezelni a családban lévő kommunikációs defekteket.

3. Soha semmilyen szexuális molesztálás nem ért.

A fenti jellemzők öcsémre is vonatkoztathatóak, ő heteró.

Amúgy a család egy rendszer, különböző hatásokkal, tehát nem lehet rámondani azt, hogy ez és ez okozhatja a melegséget.

Hát melegség eredetéről most nem nagyon vannak hiteles források. Sőt akik azt állítják, hogy ez betegség vagy zavar össze-vissza mondanak mindent: egyszer azt olvasom az apával való konfliktus okozza, aztán azt írják az anyával való konfliktus. Egyszer azt írják ha az anya az irányító a családban, máskor meg a rossz apai irányítást teszik felelőssé. Aztán a szokásos testvérrel való rossz kapcsolat, meg csonka család negatív hatása.

A nemi szerepekkel kapcsolatban: vannak nőiesebb, és vannak férfiasabb emberek. Ez a szocializáció során kialakul, de szerintem nem befolyásolja döntően a szexuális irányultságot. Sőt kultúránként is változik: míg nálunk egy férfinak nem lehet nyilvánosan sírnia, érzelmesnek lennie, addig Argentinában teljesen elfogadott a sírás-zokogás egy férfitól. Vagy pl. Svédországban már a hétköznapi életben sincsenek nagy különbségek a férfi-női szerepek között, mégse b@zul el a társadalom:)

Szóval a másik oldal sem hitelesebb és ennek az az oka , hogy nem képesek objektíven kutatni a kérdést. A genetikai oldal liberális ideológiával, abból a nézőpontból teszi, a betegséget vallók, meg vallási-konzervatív ideológiát nem tudják félre tenni. Nem is konkrétan a melegség okát kutatják, hanem azt, hogy egymás teoriát hogyan lehet megcáfolni.

A melegség szerintem környezeti és genetikai hatásoktól függ. Viszont a genetika jobban meghatározó, mert gondolj bele, minden rassz, kultúra, vallás, társadalom tagjai közt vannak melegek,közel azonos arányban annak ellenére, hogy máshogy állnak a kérdéshez és más hatások érik az egyént.