Hogyan dolgozod fel, hogy tudod neked kell majd gondoskodni az idős szüleidről és a testvéredről is?

Tudom, hogy gonosz válasznak hangzik, de ne vegyél mérget rá, hogy gondozásra szorul élete végén. Nem mindenki hal meg 120 évesen... Sajnos.

Ha megengedi az anyagi helyzeted, fogadhatsz szociális ápolót (nem drága.) , vagy akár ismerősök segítségét is kérheted.

De a lényeg az, hogy felesleges így előre lefuttatnod az egészet, hidd el! :) Ne pánikolj előre.

Hogy a konkrét kérdésre válaszoljak: Hasonlóan döntenék, mint te. Képtelen lennék één is beadni idősek otthonába a szüleimet úgy,hogy cselekvőképes vagyok. A gyermeke vagy, akármilyen is. Hát gondoskodj róla, hiszen ez az egy életed van. Tudom, ellentmondásosnak hangzik, mégsem az!

Én úgy látom,hogy mártír szerepét veszed magadra.

Nem kéne már előre siránkozni,hogy jaj mi lesz.

A te életed te döntesz.

Ha tudod hogy anyád hálátlan lesz akkor ne vedd magadhoz,ne gondozd.Tedd be egy öregek otthonába,és a nyugdíjából fogja tudni fizetni.H apáddal távoli a kapcsolta,ha nincs is kapcsolt akkor minek vennéd a nyakadra??

Az öcséd meg vagy lökött vagy sem.Azért mert "csak" szakmunkás végzettsége van,attól még teljes értékű ember.Attól még megnősülhet,és családot alapíthat.Azt hogy fiatal korában nem tanulta meg az alapvető dolgokat,mint tisztaság,spórlás,ésszerű gondolkodás,azt még felnőttként megtanulhatja,ha nem lesz aki ajnározza.Ha meg lökött akkor tessék vagy gondoskodni róla teljes odaadással,és örömmel vagy tessék intézetbe adni.De nem kell egyből sírni,hogy te mennyi áldozatot hozol értük..Ha gondoskodni akarsz róluk,akkor tedd meg,de ne panaszkodj.Főleg,hogy még ott sem vagy.

Én se adnám be az anyámat, de mindig is szeretett.

Az apám simán beadnám, amilyen volt velem. Miatta nem tenném tönkre az életem.

Én a következőt tenném.

Anyám jövője messze nem érdekel.Ha egyedül van,akkor az sem érdekelne.Az ok az,hogy agresszív alkoholista,és tönkre tette az életünket.Sosem kellettünk neki,így öregkorára se kelljen neki egyik gyereke sem.

Apám felnevelt minket.mindig mellettünk állt.Megfogadtuk,hogyha eljön az idő róla gondoskodni fogunk,ahogy ő is tette.(akár intézetbe is beadhatta volna a 3 lányát,de gondoskodott rólunk) Apám ma nyugdíjas.Mi testvérek nyugdíjba vonulásakor vettünk egy szép kertes házat neki.Mindhárman támogatjuk.Mivel én messze lakom én anyagilag támogatom,a kisebbik nővérem szakácsként dolgozik,így ő minden nap finom ételekkel megy hozzá,főz,mos,vasal rá.A nagyobbik nővérem is mindenben segít ahogy tud.Így apám nyugdíjasként semmiben nem szenved hiányt.

A testvéreimről nem kell gondoskodnom,hiszen van családjuk nekik is.De ha úgy alakult volna hogy bármelyik testvéem segítségre szorulna,én örömmel gondoskodnék róla.Soha 1 percre sem érezném tehernek a gondoskodást,és soha eszembe sem jutna,hogy tönkre menne az életem miatta.

Nehéz helyzetek között válogathatsz. Beadod valahova, akkor megöl a lelkiismeretfurdalás. Ha te gondoskodsz róla, belefáradsz, fizikailag, idegileg. No utóbbihoz annyit tennék, hogy idegileg lehet magad edzeni, ja fizikailag is. De neked mégis az utóbbi válna be úgy érzem.

Egyébként pedig a most még elég jól működő fiatal éveidet ne idegeld ki ezzel a kérdéssel túlságosan, mert lehet símán fog menni, és akkor pedig azzal fogod magad csépelni, hogy a kakiért kellett ezen évekig izgulnod, és nini mennyire nem kellett volna.

Szóval nyugodt legyél, és fogadd el, ha eljön, akkor megteszed amit a lelkiismereted kíván, és az erőd bír.

Nekem is van ilyen szitum, próbálok már nem agyalni rajta, én messze vagyok a szüleimtől nagyon, és imádom őket, látogatom is, de ha beütne valami sokéves kinlódás náluk, betegség vagy valami, nem is tudom, de valószínűleg mennék. Akarok menni, de a gyerekeim itt vannak, remélhetőleg nem kerül ilyenre sor. De beszélek magamnak gyakaran erről, hogy most még nincs ez ne csináljak rémálmot, gyomorgörcsöt magamnak. A realitás szintjén elképeléseim vannak, hogy lehet esetleg majd, de nem teszem tönkre az idegeimet. Te se tedd !

Szerintem az embernek nem szabad feláldoznia a szabadságát, boldogságát, tehát az életét csak azért mert van egy pár "öreg" a családban. Nincs szíved beadni, jó rendben van, mások sem teszik szívesen, de nincs választásod. Inkább gondoskodnál róla? Tudod te mit jelent az? Még a munkádat is elfelejtheted, nem hogy hobby, barátok és péntek esti buli. Egy öregről gondoskodni ettől többet jelent (tudom, mert a családban volt ilyen). Nem csak főzni kell rá, meg este 8-kor szólni neki, hogy Mama kezdődik a Sastaps. Láttam olyat, hogy az anyát a saját lánya pelenkázta, speciális ételt kellett neki főzni, mert nem tudott már rágni, minden pillanatban ott ült vele, mert a néni egyszerűen semmit nem fogott fel a világból. Volt ,hogy elkószált és mehettek utána. Este meg meg kellett fürdetni. Olyan volt, mint egy csecsemő és ezt szó szerint értem.

Ez most kegyetlenül fog hangzani, de én senki kedvéért nem áldoznám fel ilyen formán az életem. Arról nem is beszélve, hogy nem lenne miből ételt adnom se neki se magamnak, hiszen dolgozni nem tudnék menni, ha egész nap rá kell vizsgázni.

Ellenben az egyik szakoktatóm egy kórházban főnővér. Ő is mondta, hogy rengetegen hagyják ott a mamát vagy a papát minden szó és teketória nélkül, mert nincs más választásuk.

Ilyen öregek otthonából is vannak normálisabb helyek, lehet látogatni őket rendszeresen, beszélgetni velük meg ilyesmi. Nem hagyod ezzel magára, csak épp ha otthon gondoskodnál róla az egyikőtöknek se lenne jobb.

Hát én nem lennék ekkora terézanya. Az öcsédnek megvan a magához való esze. Csak azt nem csinál meg, amit nem akar! Szoktasd rá az önállóságra! Azt azzal lehet kezdeni, hogy megmutatod neki hogy kell magáról gondoskodni!És nem segíted helyette megcsinálni!

Anyudról nem biztos hogy gondoskodni kell, a jövőn ne rettegj előre!

Egy a lényeg ne legyél szent anya mert így mindenki kifog használni!