Akinek "kijutott" az anyósból, és külön élnek, hogy képzelik a jövőt? Amikor a mama nem tud majd gondoskodni magáról, hozzátok fog költözni?!

Na, hát ide nem!!!!

Eleve nem beszélek vele, szóval ez a gond nem fenyeget minket. Nem is volt nálunk egyszer sem, azt mondta nem is fog ide jönni. A párom megkérdezte tőle, hogyha születik egy unokája, akkor sem. Azt mondta a mi kölykünk nem az ő unokája. A páromék 3-an vannak testvérek, 2 fiú, 1 lány, mindíg is a lány volt a kedvenc, vele kivételezett, hát majd költözzön hozzá. Nekem még gyerekem sincs, de már így beszél róla? A fenéket!

Ki tudja, idős korban ha az ember már nem önellátó, legyen az anyós, após, vagy bárki, ha szükség van a gondozására, akkor nyilván ideköltöztetem és ápolom, vagy a másik megoldás, hogy beadom egy otthonba.

Az lesz amit ő szeretne. Ha nem akar otthonba menni, akkor marad a költözés. Inkább, minthogy járkálni kelljen hozzá minden nap többször is, mert az fárasztóbb.

Nyilván egy lelki teher is egy idős embert ápolni, de ha az idős ember a barátom anyja, és én szeretem a barátomat, akkor nyilván ápolni fogom az anyját is, ha úgy hozza a sors, hogy az anyja erre kényszerül.

Pl barátom nagymamája.

Eleinte állandóan hivogatott minket telefonon, minden hülyeséggel, mert ugye unatkozott egyedül, aztán elkezdett ilyeneket csinálni, hogy mászkált össze-vissza a lakásban és többször elesett, felhívott, aztán fájt neki ez meg az, vitethettük mentővel a kórházba.

Volt, hogy eltört a lába, akkor befektették kórházba kb 2 hétre, aztán hazakerült, és törött lábbal is mászkált tovább, gondolom unatkozott.

Minden nap egyszer átmentünk hozzá, megnézni, hogy mi a helyzet, és volt hogy úgy találtuk, hogy a földön ült, azt mondta tegnap este elesett, a mobil meg nem volt nála, ezért éjjel a földön aludt, a szőnyeget meg odacibálta és azon, mert hát felkelni onnan nem tudott.

Aztán látva a sok szenvedését, anyósomékhoz költöztettük.

(na most ez a néni, anyósom anyósa volt ugyebár :)

Aztán mikor elköltöztettük, egész naap feködt az ágyban, tévé előtt, minden körberakva, ami kelltt neki, és ott annyira elkényelmesedett, hogy egy idő után már felkelni sem tudott az ágyból a néni, ezért kellett hívni hozzá ápolónőt, aki a fürdetést, etetést megcsinálta, mert nehéz egy nénit emelgetni, elvinni a wc-re, megfürdetni, meg ilyenek, szóval kellett egy hozzáértő, aki kiszolgálta őt.

Ez az ápoló nő havi több mint 100 ezer Ft-ba került,

de nem tartott sokáig, mert a néni kb 2 hónap mulva meghalt.

Hát ennyi.

Szóval én azt mondom, hiába a sok ellenségeskedés, hogy így meg úgy utálom anyósomat, ő ugyan ide soha nem fog költözni, de képzeld el, hogy öregen az ember már máskép gondolkodik, az anyós sem lesz annyira utálatos, főleg ha rá lesz kényszerülve, hogy te segíts rajta, akkor már más lesz a helyzet.

Az anyós is ember, a társad anyja. Gondolom a saját anyádat sem hagynád meghalni a lakásban, ha már annyira öreg lenne h nem tudna gondoskodni magáról.

Csak gondolj bele.

Remélem, sikerül belinkelnem a kérdésemet. Ezt a kérdést én írtam, amikor nagyon kiakasztott az anyóspajtás :), és távol a hazától, csak itt volt lehetősegem kiengedni magamból egy kis fájdalmat... Nagyon sok ellenséges választ kaptam, és a kisgyerek mellett elolvasni is alig volt időm, éppen csak át tudtam futni a válaszokat, persze tekintettel arra, hogy 95%-a nem éppen segítőkész hozzászólás volt, másra fordítottam az értékes időmet.

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__egyeb-..

Máskor is írtam már itt anyósról, akkor sokkal megértőbb válaszok jöttek, bár megoldást még eddig nem kaptam ezen az oldalon. (Máshol, nem neten át, igen, és ez a lényeg!!)

Szóval, ha anyósom ilyen helyzetbe kerül, meg fogom mutatni, hogy egy sokkal jobb ember vagyok nála, hogy tanuljon belőle és egy jobb ember legyen belőle!! Amennyire tőlem tellik. De! Nem adom fel a lelki egyensúlyomat, és ha úgy viselkedik, hogy nem tudom elviselni, gondozó segítségével vagy máshogy oldom meg. De megteszek minden tőlem telhetőt, és nemcsak a saját lelkiismeretem miatt, hanem mert tudom, hogy az ő hozzájárulása is kellett, hogy megszületett a férjem, akitől a csodálatos gyermekeim, ez részben neki köszönhető.

Gondoltok arra is,ha ti így viselkedtek az anyóssal,akkor veletek is így fog viselkedni a saját gyereketek!Ti is lesztek öregek.A gyerek pedig a szülők példáját követi.

A szeretem az anyósom vagy elviselem,gondoskodok róla,ha kell, nem ugyanaz.