Akinek "kijutott" az anyósból, és külön élnek, hogy képzelik a jövőt? Amikor a mama nem tud majd gondoskodni magáról, hozzátok fog költözni?!

Nem kell hogy hozzan koltozzon majd. Mert van direkt az idosek szamara otthon, ahol nagyon jo korulmenyek kozott elhetnek. A nyugdijukert ellatjak oket a gondozok, van rendszeres orvosi ellenorzes, ellatas...stb.

Vagy maradhat a megszokott otthonaban is, es a nyugdijabol egy gondozo no ellatja.

Attol fugg, hogy milyen sulyos a magatehetetlensege az idosnek.

Es ha tobben is vannak a paromek testverek, lehet hogy az egyik testvere szivesen odaveszi magahoz a mamat, es apolja.

Szoval ez attol fugg, hogy kinek milyen a sajat maga szituacioja, mert szinte mindenkinel mas!

Sok mindentol fugg, hogy oregkorara hol es hogyan el anyos.

Szerintem a legjobb ha megy idosek otthonaba, ha kell akkor a hazat is el lehet adni, es befizetni neki az otthonba. Viszont erre is idobe kell gondolni, mert az otthonok tele vannak, es varolista van.

Amugy miert erdekel, az anyosod mar rossz allapotba van, vagy csak eszedbe jutott a kerdes?

én elváltam ,de fura mód megmaradt az anyósomékkal a jó kapcsolat,szerintem ok okozat nem jár külön.De a kérdésre válaszolva akinek"kijutott"az is valahol tehet róla viszont

ha én megtettem mindent azért,hogy rendezzem a dolgokat ennek ellenére nincs eredmény akkor leveszem róla a kezem.

"Azt ne mondja senki, hogy öreg korára a házsártos anyós jó irányba változik. Saját tapasztalatomból tudom, hogy..."

Ha ez a kommentemre vonatkozott, akkor valamit félreértettél vagy inkább rosszul fogalmaztál. Ha mégsem, akkor is tiszteletben tartom a véleményedet, ahogy ezt tőled is viszont elvárom. Azért gondolom, hogy rosszul fogalmaztál, mert szerintem Te azt feltételezed, hogy anyósod majd 90 felett ugyanilyen gonosz lesz hozzád, mint most. DE! Ez nem azt jelenti, hogy "nem változik", mert ott belül, elindul valami, ha Te igazi szeretetet adsz, ha emberséges vagy hozzá! CSAK: nem képes kimutatni, és ez egy másik dolog!!

Tapasztalataim szerint minden ember élete végéig változik, az utolsó pillanatig. Ha jót teszel, jó irányba mozdíthatod ezt el. De javaslom, csak annyit tegyél, amennyire a lelki egyensúlyod még megmarad, mégis maradj emberséges, annak ellenére, hogy ő nem volt képes rá. Már ezzel is jobbat tettél, mintha ellenségeskednél.

Akik igazán a megoldást keresik, szerintem már eljutottak, vagy majd eljutnak odáig, hogy mi van az anyós viselkedése mögött? Egy jó adag szeretetlenség, amit nem kapott meg, az a sok méreg, rosszindulat, amit élete során felszedett, és ott adja ki magából, ahol őt is "megbántották", mert elvették tőle a fiát!!

(Nem találtam fel a spanyolviaszt, ezt többen így gondolják, csak ezzel a nézettel értek egyet.)

Ezért írtam, hogy minden tőlem telhetőt megteszek majd, ha ilyesmire sor kerül, amit kérdeztél. Mellékesen, egy sérült kutyát is megsajnálok, egy beteg, idegen embert, állatot is, hogy ne tenném meg a tőlem tellhető legjobbat annak az asszonynak, akinek köszönhető, hogy megszületett a fia és ezáltal a gyerekeim is? Mégha ezen felül semmire sem volt képes, akkor is!

Azt írod, "akinek olyan a természete, hogy semmi pénzért nem laknál vele te sem...". :)) Ehhez csak annyit fűznék hozzá, hogy aki már együtt lakott vagy kényszerből még együtt lakik vele, az biztos, hogy nem, már ha valóban "kijutott" anyósból. De akik nem, azok nem feltétlenül így gondolják (azok majd megtudják, ha úgy alakul, mire gondoltunk), de rendben, ez most a véleményük.

Amit viszont nem értek, és talán ezzel kellett volna kezdeni, hogy leírod, neked mit jelent az, hogy "kijutott" anyósból? Szerintem, amiből "kijut", az az átlagnál rosszabb, vagyis nem egy normál, megszokott eset, hogy pl. beleszól mindenbe, áskálódik a meny háta mögött. Mert ez sajnos megszokott, szinte minden anyósra igaz (akinek a fiát elvették, nem fordítva). Aki nem, az szerintem vagy hazudik, vagy még nem ismeri.

A "kijut" nekem azt jelenti, hogy még ennél is rosszabb. Pl. úgy rendezte a dolgokat, hogy nem tudsz elköltözni tőle, vagy az se számít neki, hogy a férjeddel is megromlik a kapcsolatod, vagy ha a gyerekedet sem mered rábízni jó okkal, vagy ha már meg akart pl. mérgezni vagy romlott kaját adott, vagy amit előttem felháborodva írt egy hozzászóló, hogy a még meg nem született gyerekére sem kíváncsi.

OFF: Neki annyit üzennék, hogy

1.szerintem még mindig jobb, mintha utána derülne ki, addig meg alattomosan hallgat, és azt hiszed, legalább az unokájához normális lesz, elfogadva, hogy hozzád nem, vagy elfogadva, hogy hozzád legyen, amilyen akar.

2.van egy ismerősöm, akinek ugyanezt mondta, mégis, miután megszületett a 2 unoka, állítólag imádja őket a mai napig. (Igaz, őket már "elválasztotta" a fiától, a meny szavaiból, és szerinte lehet, hogy csak azért, mert fiú unokák.)

15.52

Bocsánat a hosszú kommentért. Azért magától értetődőnek nem nevezném a segítő hozzáállást, mert akinek az anyósa a valóban "kifogta" kategória, és jót nem kapott tőle sem közvetve, sem közvetlenül, azon kívül, hogy a fiát megszülte, szerintem nem magától értetődő, hogyha úgy dönt, segít.

Természetesen mindenki maga dönti el, mit tesz ilyen helyzetben.