Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Hogyan kell kezelni a kapcsola...

Hogyan kell kezelni a kapcsolatot egy nárcisztikus anyával?

Figyelt kérdés
Állandóan kritizál,de őt nem lehet kritizálni.Nem sorolok fel minden tünetet,a kérdés adott,légyszi segítsetek!
2012. jan. 13. 15:10
1 2
 1/13 anonim ***** válasza:
95%
Kerülni ha lehet és minél kevesebb kontaktus ha lehetséges...a gondjaidat nem el mondani neki....minimálisra csökkenteni a kommunikációt.
2012. jan. 13. 15:18
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/13 anonim ***** válasza:
96%
minél kisebb támadó felületet adni..
2012. jan. 13. 15:19
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/13 anonim ***** válasza:
49%
Rendes válaszhoz többet is írhattál volna magadról, magatokról. Lány vagy? Hány éves? Apukád? Mit szokott kritizálni? (külsődet, viselkedésedet...) Hogyan próbáltad eddig kezelni a helyzetet?
2012. jan. 13. 15:23
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/13 A kérdező kommentje:

Háát olyanokat mond,hogy átkozott vagy meg mennyi mindent teszek érted te meg nem értékeled,meg erőszakos vagy, mocsok, szemét, nem tanulsz, de mindegy,nem annyira akarok ezekre visszaemlékezni, meg igyekszem nem megjegyezni,amiket mond,és hamar megbocsátani,mert nem normális,amiket mond. Ezeket mind csendben hallgatom végig, tanuláson kívül meg mást nem csinálok,az életem csak erről szól. Gyerekkoromban sem lehetett magánéletem, mindent átnézett,kérés nélkül bejárkált a szobámba, de ez már a múlt és igyekszem elfelejteni.Lány vagyok,20 éves,és jelenleg nem élek vele,de amikor találkozunk,akkor is ömlik belőle a panaszkodás, mikor még csak egy köszönésnél tartok.Ha elkezdek beszélni,akkor rögtön a szavamba vág,és végig kell hallgatnom,amit meg is teszek.Konkrétan nem érdekli,hogy nekem mi a véleményem,sose kérdezte meg,nem is volt szokás egész gyerekkoromtól fogva,hogy megkérdezze,hogy én mit gondolok.Ezért sokáig azt is hittem,hogy az én véleményemre senki nem kíváncsi és úgy ahogy vagyok,értéktelen vagyok...mindig csendes voltam idegenekkel is amiatt,mert csak simán nem dicsért meg sose,és ha esetleg megkérdezem,hogy na mit gondol,hogy megint elértem egy célom és sikeres vagyok,akkor nincs valami nagy örömáradat,hanem kb. ez alap...még jó hogy,megcsináltam,de amúgy is ő többet várt volna el tőlem.Szóval neki semmi se jó,nincs megelégedve,és hát eltorzítja az eseményeket,a jóról nem emlékezik meg,a múlttal kapcsolatban mindig csak a rosszat hozza fel.

Más emberektől hallom,hogy mesélik,hogy milyen jó emlékeik vannak a múltból,anyámtól ilyeneket sose hallok,csak hogy az egész élete milyen rossz volt,meg az ő anyja milyen rossz volt vele, és azt gondolja,hogy mindez alapot ad arra,hogy akkor nekem is el kell viselnem őt,mert az ő anyja se jobb volt nála?

Mindig elmondja magától,hogy nála jobb anya nincs,aki többet törődne a gyerekével,én erre csak annyit mondtam,hogy nincs veled semmi bajom,meg tényleg sokat törődsz velem,de tisztában vagyok azzal,hogy vannak olyan anyák,akik jobban értékelik a gyereküket és többet törődnek velük...Persze erre kiakadt és elő akarta adni,hogy én vagyok a beteg ...

2012. jan. 13. 15:32
 5/13 anonim ***** válasza:
93%
Ha tudsz minél kevesebbet legyél nála,próbálj meg leszakadni róla teljesen.
2012. jan. 13. 15:47
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/13 anonim ***** válasza:
100%
Azt tudom mondani, hogy saját magadra vigyázz! Egy ilyen szülő gyermekének felnőtt korában előjöhet rengetegféle lelki problémája (szorongás, depresszió, stb.) amik mind mind erre vezethető vissza.
2012. jan. 13. 15:49
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/13 anonim ***** válasza:
83%

Írd meg egy levélben neki, hogy mi az a hiba amit ő képtelen meglátni magában, de te tisztán látod benne. És persze azt is ,hogy nem haragszol rá.


Így nem kell vele beszélned, tudni is fogja a véleményed, és lezártad az ügyet.

Amúgy néha én is úgy érzem, mintha nekem kéne a saját anyám szülőjének lennem. Én legyek az okosabb és türelmesebb... furcsa helyzet.

22/L

2012. jan. 13. 15:50
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/13 anonim ***** válasza:
Ment egy privát üzenet...
2012. jan. 13. 15:55
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/13 anonim ***** válasza:
90%
A lehető legritkább találkozás. a nárcisztikus személyiségzavaros emberekkel szinte senki sem bír huzamosan együtt lenni, együttélni. Persze külvilág felé nagyon jól tudnak játszani, de akikkel együtt élnek azokkal szórakoznak, úgy, hogy "csupán" egy tárgy vagy neki, aki az ő célját akaratát teljesíti. Ő a tökéletes, mindenki más alacsonyabbrendű.
2012. jan. 13. 17:38
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/13 anonim ***** válasza:
100%
Szerintem az én anyukám is nárcisztikus, amikor elolvastam a leírást, mintha róla írták volna. Nem bírja megérteni, hogy más embereknek más tetszik, más a jó, mint neki, és ha nem úgy csinál valaki valamit, ahogy szerinte jó, akkor kiakad, őrjöng, ordibál. Engem állandóan kritizál, 23 évesen ha olyan ruhát veszek a saját pénzemből. ami neki nem tetszik, üvöltözik, tiszta idegbeteg lesz hogy hogy lehetek ilyen hülye, úgy nézek ki mint egy árva gyerek, a többiek ki fognak röhögni a hátam mögött stb. Pedig szerintem semmi különleges nincs az öltözködésemben, legutóbb egy sima fekete szövetkabát miatt ordibált velem vagy fél óráig. Leállítani lehetetlen, kérhetem szép szóval, mondhatom ordítva, mintha nem is hallaná, hogy mit beszélek. Véleményem bármiről persze csak addig lehet, amíg az övével egyezik. Én úgy szoktam kezelni, hogy ott hagyom, mintha meg sem hallanám. Szerintem másképp nem lehet kezelni egy ilyen embert. Én is eléggé szorongós lettem, volt, hogy enni sem tudtam emberek között, de valamiért ez elmúlt, viszont még mindig hülyén érzem magam emberek között. Mintha nekem nem lenne jogom ott lenni, ha hozzá akarok szólni valakihez, azt gondolom, hogy biztos elküld meg hülyének néz. Nekem úgy lett könnyebb, hogy sokat gondoltam azokra a dolgokra, amik a legjobban bántottak, és újra értelmeztem a helyzetet abból a szemszögből, hogy azért szidott, alázott meg, okozott bűntudatot csak mert más volt a véleményem, mert beteg, és nem azért, mert igaza lett volna. Kiskoromban azt hittem, mindenért én vagyok a hibás, amikor veszekszik velem, úgyhogy ez okozott egy jó adag bűntudatot. Éreztem, hogy elnyom, hogy teljesen a tulajdonának tekint, nem hagytam, veszekedtem vele, viszont utána elhittem neki, hogy ez azért van mert egy hálátlan hülye kölyök vagyok.. Nem összeegyeztethető egy gyerek fejében a szülőnek való ellentmondás a szülőről alkotott képpel, emiatt nagyon sokat szorongtam és utálkozás - bűntudat váltotta egymást. Van egy olyan sejtésem, hogy nálad is. Szerintem ne nyomd el magadban, attól csak rosszabb lesz, egy pszichológus sokat tudna segíteni. Én is el fogok majd menni egyhez.
2012. jan. 13. 18:26
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!