Ha van gyerek egy házasságban, akkor lazább lesz a kötelék férj-feleség között, kevesebb lesz a testi kontakt?

Csak hogy a nagyságos asszonyoknak legyen mit lepontozniuk

erre is készülj fel:

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__egyeb-..

Én inkább úgy mondanám, hogy megváltozik a kapcsolat.

Nem lehet jobbnak, vagy rosszabbnak mondani. Más.

Sokszor hallottad biztosan, hogy egy gyerek, főleg egy kisbaba óriási felelősség.

Amikor kicsi a gyerkőc egy anya ösztönösen viselkedik.

Nekem az első négy hónapban ez volt a fontossági sorrend:

1. gyerek

2. gyerek

3. gyerek

4. férj

5. saját igényeim kielégítése: evés ivás fürdés pihenés

Volt, hogy elfelejtettem enni, bevenni a gyógyszerem, nem aludtam, max három órát.

Emellett szoptattam, pelenkáztam, büfiztettem, altattam, fürdettem. Úgy éreztem minden az én dolgom.

Négy hónap laza idegbaj után sitty-sutty elment a tejem és olyan influenzás lettem, hogy csak na.

A férjem pedig nyaralni küldött.

Átvállalta a gyereket, és még engem is ápolt.

Ronda dolog volt tőlem, hogy kizártam őt a gyerek ellátásából, hiába az ösztön és a jószándék vezérelt.

De megbeszéléssel mindent meg lehet oldani. Közhelynek hangzik, de így van!

Akik azt irták hogy igen háttérbe szorul az apa és az anya igazuk van. De azt gondolom hogy ezen nem kell megsértődni egyik apának sem hiszem ha jobban belegondol Ő is volt gyerek. És ugye egyik jelenlévő apuka sem örült volna ha szaros seggel mászik párhónapos korában míg anyukája az apukája hátát vakarja...Ugyan kérem!

Igen háttérbe szorul az ember de ha nagyobbak lesznek a gyerekek több a mozgástér, mikor kirepülnek ujra fiatalok lesztek.

Nem hiszem el hogy zet nem lehet felfogni.

Akiben megfordul hogy "jajistenemmileszhaleszgyerek" az inkább bele se kezdjen, hiszen egy gyerek akkor nő fel egészségesen ha MINDKÉT szülője vele van a MINDENNAPOKBAN!!

Szóval meggondolandó igen de ha eleve ez megfordul a fejedben akkor menj és keress egy olyan nőt aki nem akar majd gyereket.

A legfontosabb amit egy apa megtehet a gyerekeiért hogy szereti az anyjukat és türelmesen kivárja a sorát.

a belinkelt kérdésekre meg annyit: kicsit túl sok manapság az önző apa....

Csak nyirni a másikat az megy, meg a vacsorája.

Szánalmas...

ha a férjem ezt olvasná, valami ilyesmit írna:" igen, kevesebb a szex, de imádom amikor belépek az ajtón egy sz*r nap után és a kis sz*ros sikongatva spurizik négykézláb hozzám, úgy örül nekem. Soha nő még nem örült így nekem..."

sokkal vidámabbak a délutánok, esték, mint mikor még ketten voltunk és a férjem boldogan nevel gyereket, mert felkészült rá lelkileg és szerinte is ez az élet rendje és vállalja is minden nyűgével együtt.Akinek ez nem való, kössön görcsöt a f****ra, ennyi.

Nekem mondjuk szerencsém volt, mert egyrészt nem vagyok egy tyúkanyó típus, másrészt halványlila gőzöm nem volt, hogy kell ellátni egy gyereket. A férjemnek már van egy gyereke, így ő vont be engem, gyakorlatilag megtanított mindenre. Én álltam, mint egy rakás szerencsétlenség, hogy most akkor hogyan kell ráadni a pelenkát, hogyan kell büfiztetni, jesszum, miért sír?

De megnyugtató volt, hogy "profi" van mellettem, aki átcsomagolta a gyereket, ha én bénán pelenkáztam az elején. Sőt, többet is nevettünk, mert néha már komikus volt, amit csináltam.

Éjjeli felkelések eleinte mentek úgy-ahogy, aztán beütött az, hogy nagyon lassan térek magamhoz. Férj néha jó fej volt, ha szoptatni kellett, akkor behozta a gyereket, én félkómásan felültem, mellre rakta, aztán visszafeküdt. Mire végzett a baba, nagyjából felébredtem és vissza már én tettem.

Szex az első hónapban nem volt, mert egyrészt nagyon fájt a gátam, másrészt tiszta stressz voltam, hogy elrontok valamit. Férjem mondta, ohgy semmi gond, majd erősít bicepszre, úgy neki se jó, ha közben visítok a fájdalomtól, vagy unott képet vágok. De pont a segítsége és a vidám hozzáállása miatt egy hónap után ugyanúgy ment, mint máskor.

Előzőnek le a kalappal, nagyon megfogalmazta a lényeget :)

A másik meg, hogy apaként iszonyú büszke leszel, türelmet tanulsz és az erősen kárpótol egy *pár* éjszakáért. A többit meg lehet oldani hozzáállás és akarat kérdése.

Lányom érkezése előtt én is tanakodtam azon, hogy mi lesz, nem igazán így formába öntve, csak ködösen a felelősség, az anyagiak meg minden, de miért lenne később még kedvezőbb, mi is az amit nem lehetne ma megoldani.

Aztán eljött a nagy pillanat, minden nap vidámság van, jöttek új barátok szóval olyan sok minden elromlik ebben a világban, de ez nem az a dolog :)