Van itt olyan házaspár, ahol sem a férj, sem a feleség nem tartja a kapcsolatot a családjával, és van gyerekük? Esetleg te magad vagy ilyen gyerek? Vagy ismersz ilyeneket? Válaszolnátok a kérdéseimre?
1. Miért alakult így a helyzet?
2. Sérül-e azért a gyerek, mert a szülein kívül nincs más hozzátartozója? Hogy éli meg ezt egy gyerek? El tudja fogadni a helyzetet?
3. Hogyan oldjátok meg azokat az alkalmakat, amikor más gyerekek mellett ott az egész család (pl. elsőáldozás, ballagás, stb.)?
A kérdést azért teszem fel, mert mind a férjemnek, mind nekem rémes a családunk. Nagyon rossz gyerekkorunk volt, mindketten menekültünk otthonról. Ezért is értjük meg egymást nagyon jól, mert tudjuk, min ment keresztül a másik. Gyerekünk még nincs. Ezért érdekel, hogy így érdemes-e gyereket vállalni. Mert azt nem akarom, hogy lelkileg sérüljön emiatt, viszont mi sem akarunk idegileg tönkremenni a családjainkkal való rendszeres kapcsolattartás miatt (ráadásul a gyereknek se lenne jó, ha idegbetegek lennének a szülei).
nehéz család a miénk is, vannak szörnyen elviselhetetlen emberek, nekem is van gyerekem, bár még csak másfél éves
én úgy gondolom, h a gyereknek mindenki hasznos aki szereti őt, nálunk az apám olyan (többek között), h soha nem lehet tudni hányadán áll az ember vele.....nagyon nehéz.....én úgy gondolom, hogy a legfontosabbak a szülők, mellette nekünk a barátok is nagy szerepet játszanak, nem feltétlen kell hármasban ünnepelni mindig....még a legrosszabb családban is van egy-két ember akivel érdemes "foglalkozni", a többinek egyszer-kétszer megadom a lehetőséget, ha nem akar kulturáltan részt venni egy eseményen, akkor inkább ne jöjjön
hogy érdemes e gyereket vállalni? én úgy gondolom h igen!
szerintem a gyerek abban az esetben jobban sérül, ha rákényszerítik, h egy olyan emberrel ápoljon kapcsolatot, akitől eltiltanák, ha nem lenne mondjuk a nagyapja!
igen.
Én is aggódom a gyerekeim miatt.
Az én családommal nem tartjuk a kapcsolatot, mert ..ennek a múltban gyökerező előzményei vannak.
Jobb is, ha nem.
A párom családja pedig nem fogadott be engem. Ennek az is oka lehet, hogy felnőtt gyerekei vannak, akik eddig mindent megkaptak. ( ez most sincs másképp, de értelemszerűen kevesebb jut)
Nem akarták a közös gyerekeinket.
Ennek ellenére engedem az apjukkal a gyerekeimet hozzájuk, bár megkérem, hogy állandóan legyen jelen köztük.
Még most is vannak jelei, hogy nem igazán fogadják el őket sem. ( úgy viselkednek velük, mintha ott sem lennének.) de ha nm engedném, az sem lenne jó megoldás.
Azt remélem, hogy majd óvodában, iskolában lesz megfelelő kapcsolatuk.
Lakóhelyünkön pedig sok olyan, különböző korú ember van, aki szívesen beszélget velük, velünk, tehát emberi kapcsolatok vannak, ha nem is családiak.
Ilyen esetben azt javaslom, még inkább fontos, hogy születendő gyermeketek ne egyke legyen.
3.
2,5 és 5 évesek.
Változatlanul azt mondom, ne 1 gyereket.
Az anyagi háttér kevéssé fontos, mint az, hogy ne maradjon egyedül.
Persze, az olyan anyagira gondolok, ha "csak" az hiányzik, hogy márkás cuccokat vegyünk, hasonló.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!