Hogy kezeljem párom facebook függőségét?
Már egyre inkább nem tudom, mit csináljak.
Elmondhatatlanul idegesít, ha pl. szabadnapja van, nem együtt vagyunk képes egész nap a facebook elött ülni és tele írni értelmetlen dolgokkal.
Pl. Ebédet főzök. Kitakarítottam a lakást....(Vagy csak valami gondolat ami a fejébe jár)
Barátnőimtől folyamatosan kapom az oltásokat, hogy ne engedjem facebook elé páromat, mert hihetetlen gyerekes és rám nézve is égő, hogy ilyen.
Már veszekedtem vele emiatt, semmi hatása nem volt. (Nem figyeltem már tele is volt az üzifal az ő értelmetlen kiírásaival)
Gondoltam ráhagyom, de akkor még rosszabb.
Közel 30 éves férfiról van szó.
Valaki árulja már el nekem, hogy ő ebbe mi örömet/szórakozást lát? Mert számomra ez felfoghatatlan.
Már arra is gondoltam, letörlöm magam, hogy inkább ne is lássam a hülyeségeit.
ÉS érdekes, mert amugy csendes típus. Alig lehet vele kommunikálni. Társaságba szinte meg sem szólal.
Egyébként semmi más problémánk nincs. Szeretjük egymást.
Fogadjam el, hogy ilyen? És ne foglakozzak vele?
Adjatok tanácsot!
25/N
:) Ezeket ő írja ki. Hirtelen ezek jutottak eszembe.
De akár azt is írhattam volna, hogy kiírja milyen zenét halgat épp. Kiposztolja. Kiírja, hogy kitakarította a kocsit. Kiírja, hogy finom volt az ebéd. Kiírja, hogy hova akar menni hvég..stb.stb.
Kirándulni nem szeret. Szórakozni gyakran járunk, vannak közös programok. De észrevettem, hogy szinte már ki se bírja, ha egy nap nem megy fel facebookra. Akár milyen későn érünk is haza, még bekapcsolja a gépet.
Illetve azt is hogy néha jobban szeret egyedül lenni, mint pl. társaságba vagy csak az én társaságomba. Szüksége van egy kis egyedüllétre és az általában a facebook elött tölti.
Az én férjem már jóval 40-en felett van, de ő is előszeretettel osztja ott az észt. Okvetlenül meg kell minden csacskaságot osztania. Engem addig a percig nem is zavarna, amíg oda nem hív (éppen főzés közben vagyok ) megmutatni mit tett fel, vagy hogyan reagáltak írásaira a többiek. Amikor összeházasodtunk (21 éve) még nem volt internet. Akkoriban a szaklapjai olvasásával, gyűjtögetésével ütötte el az időt. Én meg ezt úgy "honoráltam" meg neki, hogy ceruzával 1-2 oldalon teleírtam neki a kis memoárjaimmal. /pl: 1999.júl.20. ma szépen sütött a nap, a gyerekek alszanak stb../ :-)Képzeljétek el azt a képet amit vágott, amikor évekkel visszamenőleg megtalálta a soraimat.
Kedves kérdező! Szerintem jobban teszed ha elfogadod őt olyannak amilyen, vagy időben megszöksz tőle.
Mert nem sok esély lesz a változásokra.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!