Mit tegyek? Nagyon bánt, hogy így viselkedik velem. Kérlek adjatok tanácsot.

Hát akkor párodnak a családi élete sem túl rózsás. :S Ő hogy áll az italhoz? Nem jár el iszogatni, vagy otthon milyen gyakran szokott inni? Párom családjában nem, nálunk volt ilyen gond korábban, így én nagyon figyelek az ilyesmire, hamar lefektettem a páromnak a szabályt: amit sosem viselnék el, az a piálás.

Hú, engem kiakaszt, mikor jön az el van nyomva szöveggel. :D Minden, de minden döntést rám hagy, aztán mikor rájön, hogy mindent én intézek magunk körül, akkor meg úgy tesz, mintha én zsarnokoskodnék, magamnak követelném a döntést. De mikor ráhagynám, menekül a felelősség alól... Emiatt gyenge embernek tartom. Tipikusan olyan ebben, mint az apja: ráhárítja a másikra a döntést, de csak azért, ha az hibázik, azt lehessen szidni, ne az övé legyen a felelősség.

Közben meg sajnáltatja magát, hogy neki a küszöbnél már le kell adnia nekem a golyóit, én viselem a nadrágot, stb. :D Én meg ilyenkor mondom: "Nem, te nyomod a kezembe a golyóidat az ajtóban, aztán sírsz, hogy elvettem tőled!"

Mivel magam is csöndesebb, kevésbé beszélgetős férfi vagyok, - sztm. egész egyszerűen nem Ti vagytok egymásnak rendelve. Ahogy olvasom, nincs semmi baj vele - egész egyszerűen más tipusúak vagytok...Te beszélgetni akarsz, pörögni, Ő meg szép nyugodtan élni...

Soha nem fogtok egy hullámhosszra kerülni... egyikőtökkel sincs hiba, csak lásd be, ha véletlen Ő írt volna ide, akkor kb. így hangzana:

A párommal nagyon jól megértjük egymást, csak Ő folyton b*zgálkodik, semmi sem jó neki, nem nyugszik, nem tud egy kicsit csöndben maradni...nem értem miért nem lehet itthon egy picit leülni, és 30percet meghitten békességben eltölteni...- ma is össze-vissza rohangált, pl. fél napot az édesanyjánál töltötte, az otthon helyett... :-/

Sztm. bármennyire is megszoktad, ez a kapcsolat alapvetően zsákutca (megalkuvás) - Te igazából nem erre vágysz...-hagyd ott...

13:05:

Megkérdezhetem, te élettársi kapcsolatban hogy töltöd a napod otthon? És a párod? Mit csináltok együtt, mit külön? Jársz el társaságba, illetve a párod? Külön vagy együtt?

13.05össel egyetértek.. :)

előző

Egy férfi sem szeret igazan beszélgetni a parjaval, feleségével. Nagyon érdekes.Vizont, ha jönnek hozzank, vagy megyünk valakihez szinte f@ssa a szót. A középpontban van!Nekem is idegesitõ, de én mar beletörõdtem. Te ne tedd ezt, barmennyire is szereted.

Viszont olyan is elõfordùlhat, hogy gondterhelt, azért menekül az olvasasba, talan az ami eltereli a bajaitól. Hiszen mondta neked, hogy nem elégedett,mert kevés a munkaja.Az én férjem is mindig ezzel jön, szóval, itt neked kell döntened, hogy igy elfogadod, vagy tovabballsz. Ha jó ember egyébként, akkor nagyon vigyazzal, mert valóban nem minden a kommunikació.

Hát alapvetően - átlagosan - a férfiak sokkal kevesebbet beszélnek egy nap, mint a nők. Másképp oldják meg a problémákat és a stresszt is. A férfiak inkább belül örlődnek és gondolkodnak, minthogy kibeszéljék a dolgot. Éppen ezért megőrülnek attól, hogy a nők mindent kibeszélnek, kifecsegnek. Persze vannak kivételek, de a te pasid úgy néz ki tipikusan ez a férfi.

Mi a pasid munkája? Nem lehet, hogy emberekkel dolgozik egész nap? Mondkjuk üzletember, vagy bolti eladó, telefonközpontos? Ha egész nap beszélnie kell egyértelmű hogy otthon csendben akar lenni és egy szót sem akar hallani. Találjatok ki olyan programokat, amik nem a beszélgetésről szólnak. Pl társas, kártyázás... együtt filmezés. Tánc stb.

Elhiszem, hogy neked fontos a beszélgetés, én is ilyen vagyok. De meg kell értened, hogy neki más a fontos. És a kapcsolat alapja nem a beszélgetés, hanem a szeretet. Néma emberek is lehetnek boldogok együtt!

Amit még megpróbálhatsz, ha egyszer így szeret olvasni a párod, hogy irogatsz neki szép szerelmes leveleket, és megkéred hogy válaszoljon rá... de ne a nyűgjeidet és panaszaidat írd le, azt beszéld meg anyukáddal meg a barátnőiddel.

Van úgy, hogy minden különösebb dráma, veszekedés, megcsalás nélkül megy szét egy kapcsolat: ha a két fél nem illik össze. Ilyenkor jobb csendben szétmenni, még akkor is ha szeretik egymást.

Ha húzod a dolgot, akkor csak annyit érsz el, hogy elmúlik a szerelem, jön a dráma, veszekedés, (esetleg megcsalás -opcionális), és utána mentek szét.

Addigra már lehet, hogy koros leszel, és pár gyerek is lesz a nyakadon.

Egyrészt azt kicsit erősnek érzem, hogy te nem tudnál élni nélküle. Dehogyisnem, lehet akkor tárulna csak ki a világ előtted, ha megpróbálnád elengedni.

Az átformálást én sem értem, elvégre nem a gyereked akit formálgathatsz, hanem felnőtt férfi, ha neki ilyen a természete, akkor az valószínű ilyen is marad.

Amit tenni tudsz:

1. Elfogadod, hogy ilyen és megpróbálsz mellette így kiteljesedni.

2. Elválnak útjaitok és idővel mást keresel, aki jobban passzol az igényeidhez.

Szerintem az erőszakos magatartás a részedről semmiképp sem célravezető, amint azt már tapasztaltad is, hiszen nem lett jobb a helyzet tőle.

Nagyon különbözőek vagytok, én nem tudnék ilyen kapcsolatban élni, de van aki képes rá.