Szülők akik ezerszer elmondják egy nap mennyire nagyon szeretnek, de közben egymás közt kibeszélnek és abszolút nem támogatnak? Miért?
Olyan rossz látni, hogy vannak hozzám hasonló korúak, akiket maximálisan támogatnak a szüleik, anyagilag és lelkileg egyaránt. Fizetik a költségtérítéses fősulit/egyetemet (úgy is hogy nem állnak valami túl jól...) csak hogy legyen valami a gyerekből..
Én támogatottra járok, nincsen semmi költséges hobbim, elfoglaltságom, már-már apáca szintű erkölcsös életet élek (nem járok bulizni, nem drogozom, nem cigizem, nem iszom még pasizni sem pasizok...), de így is rossz vagyok, akit a háta mögött kibeszélnek (szidnak, ócsárolnak) a szülei. Előttem semmit nem mondanak.
Velem is ugyanez van. Szemtől szembe megy a jópofizás, a hátam mögött meg olyanokat mondanak, h "elkényelmesedik", meg "nem akarom, h 30 évesen is itt éljen"...
De király, h mindjárt Téged oltottak le, h a szüleid csak szeretetből teszik, te vagy a hülye, amiért bemagyarázod magadnak... jó, hogy az itt lévők zömének ennyire tökéletes a élete, csak sajnos fogalma sincs róla, milyen is lehet.
Akik szerint meg csak szeretetből teszik, azoknak mondom, h hogy tanul abból a gyerek (felnőtt), ha a szemébe nem mondják, ha baj van. A másik háta mögött beszélni ocsmány dolog, bármiről is legyen szó, a gerinctelen, gyáva emberek tulajdonsága.
kedves kérdező
ne foglalkozz velük, és ha lehet, ne mondj el nekik ilyen dolgokat h pl. oktatót váltottál...
ha mindenben megkeresik azt a dolgot, amivel cseszegethetnek, akkor ne adj nekik lehetőséget
mellesleg engem télleg maximálisan támogatnak a szüleim, és most azt kezdték el nekem felróni, h én hogy képzelem h nem használok ki mindent...
Kedves Kérdező!
Az én szüleim ugyanezt csinálják és nagyon fáj, mert nem érdemlem meg. Én is fősulis vagyok, nagyon jól tanulok, ha van rá lehetőség, dolgozom, rendben tartom a cuccaimat, takarítok, vigyázok kis tesómra és minden erőmmel azon vagyok, hogy minél előbb önálló legyek. Ja és persze nem dohányzom, nem drogozom, néha iszom csak mértékkel.
Komolyan, büszkék lehetnének rám, de ehelyett csak a rosszat látják bennem és én is sokszor meghallottam már, hogy kibeszélnek.
Rájöttem, hogy ez ellen nem tehetek semmit, egyszerűen ha olyan van, nem mondom el nekik, mert csak a fogást keresnék rajtam. Tudom, ez nehéz is lehet, de sokkal jobb, mint vitázni és lealacsonyítva lenni.
Pl. albiban lakom barátommal és lesz egy kutyánk, ami neki egy forintba sem kerül, nem is kell, h találkozzon vele, de ha elmondanám, őrjöngene és rámcsapná a telefont.
Valaki már mondta előttem, h ne ossz meg velük dolgokat. Igaza van! Ne tedd és kitartás. Egyszer te is önálló leszek és a saját családodban majd szeretet és egyetértés lesz. ;)
ezek a tipikusan megkeseredett szülők mintapéldányai. utálják magukat meg az életüket, és mindenkivel csak gonoszkodni tudnak, meg mindenkinek csak a hibáin élvezkedni, mert ők nem találják a boldogságot az életükben. csak sajnos a gyerekeikkel is ezt csinálják. ne hallgass rájuk, lehet barátod is. (mert a kedvencem: a normális lányoknak férjük vagy vőlegényük van. akkor mindenki kurv@ként kezdte anyád szerint, még ő is. mert olyannal nem találkoztam még, hogy a fiú odajön a metron, a nevemet sem tudja és megkéri a kezemet, másnap meg össze is házasodunk)
a szüleid azzal próbálják többnek érezni magukat,hogy maguk körül mindenkit a sárga földbe döngölnek. szánalmasak, ez az igazság.
igyekezz minél hamarabb önálló életbe kezdeni, aztán majd csak ünnepekkor kell velük találkozni. ők meg nyugodtan susmorogjanak egymás közt mindenkiről mint a vénasszonyok...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!