Szólt már rátok idegen a gyereketek viselkedése miatt?

Saját sztori.Ugyanígy hisztit csaptam a plázában,hogy én bizony nem megyek sehova.Nem kérdezte meg anyu,miért nem.Szóval én üvöltöttem,a tömeg nézett,anya meg próbált elcibálni.Végül beleharaptam,keresztbe fontam karjaimat és elkezdtem egy helyben állva még jobban sikítani.Erre anyumnál elszakadta húr (nyár volt) és betett egy plázai szökőkútba..Most is emlékszem (25 év telt el) a nagy meglepődő levegővételt a sok sok száz embertől egyszerre.

Miután lemerültem,felültem,megtöröltem a szemem..élesítettem a látásomon megláttam a fiút,aki tetszett a boltban,aki miatt nem akartam hazamenni és odarohantam hozzá csurom vizesen és átöleltem.Visszafordultam anyumhoz,hogy "Ha visszük őt is,mehetünk".

Jah igen!!!!Túl hamar nyomtam entert.Nem lett vége a történetnek.

A nagyon vizes én,és a nagyon vizes tőlem fiúval kezdeni kellett valamit.

Anyám nem győzött elnézést kérni a fiú apjától.A kisfiú ledöbbent.Én meg boldog voltam,mivel mi a plázától 5 perc gyaloglásra laktunk.Mondta anyum,hogy nálunk átöltöztetheti.(egyúttal és is nyugodt voltam,hogy mégis velünk jön)...Teltek múltak az évek,a két család barát lett,a fiú ovijába írattak át,mert annyit nyúztam őket.Végül egy általános,egy gimi,egy egyetem és össze is házasodtunk.

Azóta is mindenkinek azt meséli a férjem,hogy én szedtem fel rendhagyó módon. :D

45-ös! Ez melyik filmben volt? :D

De most komolyan. Tök hihetetlen, hogy ilyenek a valóságban is előfordulnak. Gratulálok nektek! :)