Ilyen esetben megtartanátok a babát?

Ha az apa vállalja a gyereket,és hajlandó fedezni az eltartása költségeit,akkor tartsd meg.

De ha nem,akkor vetesd el.

Nem várhatod el a szüleidtől,hogy eltartsák az unokájukat. Magyar országon gyerekes nőt nem vesznek fel sehova. Hacsak nincs befolyásos ismerősöd. Nem csak a saját életed teszed tönkre,hanem a gyerekét is.

Én sem vagyok híve az abortusznak,de a józan észre kell hallgatni.

"Én szerintem gyereke az embernek még akármennyi lehet"

Szerintem meg aki így gondolkodik, annak inkább ne legyen. Én nem ítélem el azt, aki elveteti a gyerekét, bár én soha, semmilyen körülmény között nem tenném, de aki így gondolkodik egy már megfogant, élő kisemberről, az inkább ne akarjon gyereket. A gyerek nem egy kiló kenyér, amit válogatok a boltban, hogy ez jó, ez kell, ez most inkább mégsem, majd holnap, majd másik... Már él.

Mondd el a párodnak így, ahogy ide leírtad, és mondd el Anyukádnak. Biztosan találtok megoldást, hogy az egyetemet is folytathasd. (Azt ne áldozd fel semmiképp, max. halassz, de abba ne hagyd, ebből ne engedj!)

És ez elég egyértelműen eldönti:

"ha már gyógyszer mellett megfogant biztos, hogy nagyon erős kis babuci lenne és ezek szerint nagyon meg akar születni. És furcsa, de máris szeretem."

Én a nők választási lehetősége mellett vagyok, és nem tartom gyilkosságnak a korai abortuszt, mégis azt mondom, hogy ilyen érzésekkel nem szabad elvetetni.

Remélhetőleg a szülők is megértőbbek lesznek így, hogy felelősek voltatok, védekeztetek és arról nem tehettek, hogy beleestetek a csekély hibaszázalékba.

A párod is, 19 év ide vagy oda, aki szexel, annak ezt a lehetőséget be kell számítania, mert 100 %-os fogamzásgátló módszer nincs.

És a leírtak alapján a kapcsolat nem reménytelen, ha szerelem van, és nem volt bántalmazás, vagy megcsalás, mindent mást meg lehet oldani, ha akarjátok.

"2.5 hónapja szakítottunk a párommal, de még szeretjük egymást, csak nem működött a kapcsolatunk. " - ezt te most komolyan gondolod? Nevetséges!

Ha nem működött a kapcsolatotok, akkor rá nem számíthatsz, mint apára. Tehát egyedülálló szülő leszel. Attól most tekintsünk el, hogy mint ilyen, szinte 0 az esélyed arra, hogy normális párt találj magadnak, mivel ebben a korban még rengeteg gyermektelen nőből válogathatnak a pasik.

Összegezve: egzisztencia nélkül, egyetemistaként, egyedül vállalsz gyereket abban az országban, ahol tömegek élnek a létminimum alatt. Továbbá gyk. arra ítéled magad, hogy egyedül neveled fel, mivel belátható időn belül nincs reális esélyed arra, hogy párt találj. Mit gondolsz, miért vannak tele a társkereső oldalak huszonéves anyukákkal?

Bár a srác 19 éves, még maga is gyerek, de szerintem tudnia kell róla! HISZ NINCS szégyelni valód!!! Aztán vagy együtt, vagy külön, de szerintem csak jó döntést tudsz hozni! VAgy visszakapod a régi életedet vagy kapsz egy csodát! És ha jól értem a család támogatni fog, hiszen nincs okuk, hogy haragudjanak, mert semmi rosszat nem tettél!!! A kialakult helyzet nem a te hanyagságod, vagy bűnöd!!! 20 vagy, lesz egy két év amikor jól fog jönni a családod támogatása, de nem lesz gond!!! Utána meg még abszolút tiéd a világ!!! :) Amitől félsz, hogy hátrányod származhat belőle, még előnyödre is válhat!!! Ha irányítod a sorsodat nem lesz gond!!! Egy magabiztos, két lábbalal föndön járó fiatal anyuka, hogy ne lenne vonzó??? :)

Aztán tudom, hogy ez most ezred rangú, de az ember azért megy orvoshoz, és fizet érte, majd a gyógyszertárba, és fizet érte, hogy... Ehhez nem értek, de fizettél vaalmiért ami "nem működött". Most valakinek még akár anyagi felesőssége is felhozható! Szerintem! De tudom, hogy kisebb bajod is nagyobb ennél! De egy egyedülálló anyukának a pénz igenis nem mindegy! Kitartás, és a legjobbakat kívánom!!!

Szia!

Én úgy látom, a döntést már meghoztad, csak még nem erősödtél meg az elhatározásodban. Valóban, sok ismeretlenes az egyenlet, de az is egyértelmű, hogy ha elvetetnéd, a Te esetedben egyáltalán nem oldaná meg a problémákat, hanem éppen ellenkezőleg, akkor kezdődnének igazán. Már most szereted, már most ragaszkodsz hozzá. Ezek teljesen helyes és helyén való, anyai ösztönből fakadó érzések. Ha elvetetnéd, ezen érzéseid ellen tennél, és tudod magad is, hogy ez nem oldana meg semmit, mert sokkal jobban szenvednél a tudattól, hogy elvetetted.

A helyzeted leírásából arra következtetek, hogy felelősségteljes ember, már most felelős anya vagy, aki a gyermeke érdekeit nézi első sorban.

Az élet élni akar, és ezt Te is tudod. Legyél bátor, mondd el a szüleidnek mielőbb, a döntéseddel együtt. Ahogy írsz róluk, úgy érzem, ők is melletted lesznek.

Még valami: Nem tudom, mennyire vagy vallásos. Én az vagyok, és nekem sokat segít ilyenkor, ha az Istent is bevonom a problémáimba. Nálam működik.

:) A vallásosságnak épp ez a lényege. :)

Apaként pedig tapasztalom is...

De ne itt kezdjünk vallásról vitázni, mert nem ide vág, de a véleményemhez hozzá tartozott.

Pár kérdéssel lejjebb van egy hasonló kérdés, igaz ott a lány csak 17 éves.

Mik vannak...