Ilyen esetben megtartanátok a babát?

Szia!

Első sorban a szüleiddel beszélj. Az orvosod mit tanácsolt? Mármint egészségügyi szempontból? Vagy vele nem beszéltél erről. Tudom,hogy a mostani fogamzásgátlókban nincs olyan sok hormon, de én azért őt is megkérdezném, hogy mit tanácsol. Én megtartanám a picit, de nektek kell mérlegelnetek, hogy fel tudjátok-e nevelni, tudnak-e a szüleid segíteni benne. Dönts a legjobb belátásod szerint, csak azt ne feledd el, hogy nem csak a te életed van most a kezedben/kezetekben hanem a kicsié is.

Hát,voltam én is hasonló helyzetben,de én őszintén szólva elvetettem.Én nekem is véletlenül fogant meg a gyerekem 19 évesen,gyógyszer mellett,de én bevallani sem mertem.Külföldön lakott a fiú,akitől volt,de biztosan nem szerette volna a babát(engem se szeretett kifejezetten,attól meg folyton parázott,hogy esetleg gyerek lesz a dologból,ezért gumit akart használni,amit én egyszer kiváncsiságból eröltettem,hogy ne,mert ki akarom anélkül próbálni).Másrészt érettségi elött álltam,épp elköltöztem szüleimtől.Én szerintem gyereke az embernek még akármennyi lehet,de az életét elég egy ponton elrontani,hogy ne lehessen vissazcsinálni.Nyilván sok örömet szerez a kisbaba,de gondold végig,nem lenne nagy valószínűséggel se apja,se megfelelő anyagi háttere.Egyedül akkor tudnád megfelelően eltartani,ha már végzettség és megfelelő szakmai háttér lenne a hátad mögött,de így,a nehéz pénzügyi válságban kisgyerekes anyukaként még az egyetemet se biztos,hogy be tudnád fejezni,nemhogy munkt találni,amiből mindkettőtöket eltartanád.És férfit is nagyon nehéz lenne úgy találni,márpedig az ember társas lénynek született,szüksége van társra.És hangsúlyozom a kisbabának apára.Motoha sose szereti úgy a gyereket,mint az igazi szülő.Nekem van mostohaapám,és ki nem állhattam,egy erőszakos durva ember volt,mindig is utált minket,de anyámnak nem volt más választása,ki akarna egy gyerekes anyukát...csak az ilyenek..Még gyerek nélkül is nagyon nehéz normális társat találni,hát még gyerekkel.Arról nem is beszélve,hogy 20 évesen az ember nem feltétlenül érett még egy kisbabához.Neked még szerintem élned,tanulnod kéne,stb.

Ettől függetlenül nem szép dolog,nagyon nem az abortusz,nem tagadom.Viszont örökbefogadással kapcsolatban:rengeteg gazdag,mondjuk nem 20 éves,inkább 30-40 éves pár van(külföldiek is,stb),akiknek minden vágyuk egy kisbaba lenne,azok mellett meg tuti nem nélkülözne a gyerek(ahogy valószínűleg melletted).Nézz körül,keress ilyen embereket,meglepődsz mennyien vannak.Így lelkiismeretfurdalásod se kéne,hogy legyen,mert jó helyre adtad a picit,neked még bőven lehet majd gyermekeid,amikor már olyan anyagi helyzetbe kerülsz.Kérdezgess,nézelődj,és rá fogsz jönni,hogy a fiatal anyukák,pláne akik egyedül bevállalták a kicsit,általában megbánták a dolgot késöbb(ha nem is a gyerek miatt,mert kétségtelenül nagy öröm az),és a saját gyermekeiket már egészen másra biztatnák,de sokszor a gyerekek maguk is más életpályát akarnak maguknak,mert látták,hogy apa nélkül,anyagi gondok között elég nyomasztó felnőni.

Ez egy egész életedre kiható döntés,nagyon fontold meg,mert visszacsinálni már nem lehet,ha megszülöd a kicsit.Ne haragudj,ha bármiben is megsértettem a nézeteidet,én így látom a dolgokat,de természetesen neked kell döntened!Kívánom,hogy alakuljon jól az életed,és írd meg,ha elhatároztad magad!

én elvetetném...

egyrészt, 20 éves vagy, az egész jövőd és karriered rámenne ha megtartanád, lehet még magadat se tudnád elterteni nemhogy a babát.

kettő, ne várd el h tartásdíjat fizessen, mert ő biztos nem akart babát, és bízott benned, úgy tudta védekezel, ha ezek után beállítasz hozzá a gyerekkel, azt fogja hinni, h csak le akarod húzni őt és a szülei...

legalább fiatal anyuka leszel. miért ne. szerintem ilyene setben a szívedre hallgass, ne az eszedre.

ha elveteted, azt megbánnád úgyis, akkor is, ha az lenne a helyes döntés.

ha megszülöd, akkor sem bánod meg, ha szegények vagytok, hiszen tudod, hogy jó döntés volt, akárhányszor csak rápillantasz.

amúgy meg természetesen kérd ki az orvos véleményét, hogy egészséges-e a baba!