Ti, hogy vagytok ezzel? (maximalizmus)

Hozzátenném:

A maximalizmus nevű éremnek van ám egy másik oldala is... Egyfajta kegyetlenség önmagaddal szemben. Hogy csak a tökéletes teljesítmény a megfelelő, ha annál kevesebbet produkálsz, durva kudarcnak éled meg, esetleg bünteted magad... NAGYON nehéz ám a perfekcionisták élete...

S ha aztán szülő leszel vagy főnök/tanár, a rád bízottak életét is megnehezíted az örökös elvárásaiddal és a magasra tett léceddel...

Ez van...

Egy született maximalista (aki próbál fejlődni...)

Igaza van anyukádnak. Aki csak "elvan", az ma semmire se fogja vinni, a legnagyobb eredménye az lesz, hogy felkerül a bar listára.

Emiatt fontos, hogy mivel foglalkozik az ember. Ha olyasmit választ, amit szeret, akkor ugyanis könnyedén teljesíti a maximumot, sőt még többet is. Ellenkező esetben vért izzad és utálja az életét, és még úgy sem viszi sokra.

Ha munkáról van szó, akkor sajnos így van. Viszont akinek a maximalizmusa kiterjed az élete egyéb részeire, annak iszonyú boldogtalan lehet az élete, mert nem tud kialakítani vagy tartósan fenntartani kapcsolatokat. Ha te eleve nem tartod magad maximalistának, akkor számodra ez jelentse azt, hogy ne is akarj az lenni. Ha munkáról van szó, azt vedd komolyan, de amúgy maradj nyugodtan "normális".

Egy született maximalista, aki szintén javulni próbál

A munkahelyemen maximalista vagyok, magasak az elvárásaim magammal szemben. Mindent 2x átnézek, ellenőrzök. Minimálisan hibázom és elégedett velem mindenki. Decemberben én lettem az év női dolgozója a cégnél, de ez nem csak a maximalizmuson múlott.

Otthon azonban már messze nem vagyok maximalista. Sikeresnek mondhatom magam a munkámban is és a magánéletemben is :)