Van itt mas is aki ki nem allhatja a mostoha gyereket? Es miert?

Miért kellene, hogy anyai érzéseket váltson ki belőled a férjed előző házasságából származó gyermeke ?!

Ami nem megy, azt nem kell erőltetni. Leírtad, hogy normálisan viszonyulsz hozzá, ennyit tudsz tenni, fogadd így el a dolgokat. Még mindig jobb, mintha megjátszanád az érzéseket, bár lelet, hogy a gyerek így is érzi, hogy nem szereted.

Nyilvánvaló, hogy az érzéseid negatív irányba befolyásolja az, hogy a gyermek a párod előző kapcsolatából származik.

Ez van, fogadd el a dolgokat és örülj annak, hogy nincs baj vele, rendes lány.

A miértet te sem írtad le.

Anyai érzéseket belőlem se vált ki a mostohalányom, de kedvelem. Nem hiszem, hogy az anyai érzések és a kedvelem/utálom összefügg.

2. válaszolóval értek egyet.

nem kell lányodként szeretni. nehéz is volna ilyesféle viszonyt elvárni, hiszen egy szinte felnőtt lányról van szó.

az, hogy ki nem állhatod, elég erős. biztos vagyok benne, h érzi is, és ha nem szolgált rá, képmutató nőnek tart téged.

hogy miért utálod, te sem árultad el. az, hogy mások miért nem kedveli a mostohalányukat (még a szóhasználatod is árulkodó), neked nem fog segíteni. persze kérdezni lehet. próbálj meg jobb emberré válni és nyugodtan pontozz le...

Tudod, ebben csak az a baj, h a lány pontosan érzi, h ki nem állhatod.

Nálunk én vagyok a mostoha"gyerek", és hiába nem mondja ki nyíltan apa párja, h nem szeret, tudom, érzem. Minden megnyilvánulásából süt az ellenszenv.

És neked fogalmad nincs, milyen sz.r így élni, h tudod, h a másik utál, holott te semmi rosszat nem tettél. Egy idő után pedig már elhiszed, h rossz vagy, egy utolsó senki a földön.

Ha adhatok TANÁCSot: próbáld megfejteni magadban, miért nem szereted (tettei, viselkedése miatt, mert oka kell, hogy legyen), és beszélj vele.

Bocs, nem kioktatni akartalak, csak gondoltam, ezt megosztom veled, mint a másik oldalon álló személy.