Mit csinálnál, ha mint mostoha, hirtelen kapnál állandóra egy gyereket?

Ha a saját álmaidat akarod élni, ami 22 évesen érhető, válassz inkább korban hozzád illő fiút. Vele felépíthetitek a saját közös jövőtöket, úgy ahogy ti megálmodjátok.

Egy idősebb pasinak már van MÚLTJA. Ezzel és az addig elkövetett ballépéseivel, sőt azok következményeivel együtt kell őt elfogadnod és szeretned. Ha az konkrétan egy gyerek állandóra, akkor vele együtt. Amikor két ember összeköti az életét felelősséggel tartoznak egymásért. Azokért a dolgokért is, amik korábban történtek, de hatással vannak a mostani életükre.

Más kérdés, hogy szülnék-e saját gyereket olyan férfinak, aki a kisfia születése után másfél évvel már vadiúj nővel költözik össze. Inkább bele sem gondolok hogy mikor kezdte el csalni a korábbi párját... Tudom ilyenkor az ex-feleség ilyen-olyan rosszéletű nőszemély, no de csak csinált neki egy gyereket a pasi... Szóval nálam az ilyen rossz ajánlólevél. 1000% hogy nem sietném el a közös gyerekvállalást.

látom, nagyon sok kérdést kaptál a múltkor, nem értem, miért kérdezed itt is újra?

Én nagyon örülnék neki. Igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy a pároddal - ha ilyet választottál - alanyi jogon kapod a gyereket is. Egy 3 éves - amennyi jövőre lesz - még annyira formálható, hogy sokkal jobban fogod te az ellenséget látni benne - főleg, ha már eleve előítéletekkel indulsz - mint ő benned. Nagyon jó kapcsolatod is lehet vele, jobban fog szeretni téged, mint az édesanyját. Én tutira nem csinálnék ebből dolgot, de én nagyon szeretem a gyerekeket. Sajnos ez van: ilyen pasit választottál, kapsz ajándékba egy babát is. Bár nem tudom, milyen ember az, aki a másfél éves gyerekét elhagyja...

ne vállald el. itt nemcsak rólad van szó, hanem a gyerekről is. mivel ezek után téged kellene, hgoy az anyjának tekintsen. és ha már így állsz hozzá, az régen rossz. ha még szülsz mellé egy sajátot, akkor tudat alatt vagy netán tudatosan éreztetni fogod vele, hogy ő nem a sajátod.

én mostohaanya mellett nőttem föl, szerencsére már nem játszik szerepet az életemben, de gyötrelmes volt a gyerekorom miatta.

Az élet nem mindig úgy alakul, ahogy tervezed.

Én - mondom Én, nem más - elvállalnám, hiszen a párommal együtt tervezem a jövőt. A gyerek hozzá tartozik, tulajdonképpen erre számítanod is kellett (volna), amikor megismerkedtetek.

Jó gyorsan fel fogsz, fel kell, nőni a feladathoz és lehet majd tesó is, ezzel szerintem nem lesz semmi gond.

Szeresd őt és törődj vele, tökéletesnek nem kell lenned, ennyi elég lesz.

Az álmod nem vész el, lehet saját gyereketek is, csak kicsit változik. Mondjam, hogy az anyaság próbája ez a válaszút Neked?