Miért ne tehetném azt az én házamban, amit én gondolok?

20 éves vagyok. 2. éve hogy elköltöztem otthonról és kb. fél éve van egy cicám.

Van egy most 7 éves öcsém. Többször voltak nálam, mióta a cica megvan. Öcsém minden pillanatban a macskát cseszegeti, üti meg ordibál rá, húzza a farkát stb... Már kismilliószor el lett magyarázva neki,hogy a macskát hagyja békén, de nem.

Tegnap anyával lejöttek hozzám. Anyával bementünk a hálóba öcsém meg nappaliban maradt a cicával. Mire kell vissza mennem? hogy öcsém éppen oldalba rúgja a macskát és azt kiabálja, hogy nyomi dö_g.

Nagyon felidegesítettem magam, hisz az a cica nekem nagyon sokat jelent. Nem volt kedvem tépni a számat, hogy jaj ilyet nem szabad,hanem oda mentem és teljes erőmből nykon vágtam az öcsémet, aki egyből sírva szaladt anyához, aki persze őt védi. És le lettem oltva, hogy milyen r_ohadék vagyok, mert a macsek többet ér nekem mint az öcsém. Ami valóban igaz. Utálom azokat az embereket, akik bántanak egy védtelen állatot, így ebbe az öcsém is beletartozik. Szép szóból nem ért, hát akkor kap egy pofont, pedig nem vagyok híve a verjük a gyereket példának.

Ma reggel felhívtam anyát,hogy akkor megyünk együtt vásárolni, ahogy megbeszéltük? Válasz kicsit sokkol: "szörnyetek, gyeremekeket megalázó emberre nem megyek sehova!" mondtam neki,hogy ez erős túlzás, csak egy nyaklevest kapott az öcsike, és az én házamban csak én parancsoljak már...erre: "ne gondold azt,hogy azt csinálsz abban a nyomorult házban, amit te akarsz! Még mindig én vagyok a szülő, te pedig a gyerek és az öcséd egy nagyon kedves aranyos kisfiú, nem érdemli meg a verést!"

és letette.

Nos, vélemények? Tényleg ekkora nagy bűnt követtem el? Tényleg csak szerintem volt ez helyes? Tényleg csak én nem tudom elviselni,hogy ilyen az öcsém?