Miért ne tehetném azt az én házamban, amit én gondolok?

Ha van utazódoboza, tedd addig abba a cicust, és zárd be. Így az öcséd nem fér hozzá, tehát nem bántja. Nem kellemes, ha órákig vannak ott a tesódék, de még mindig jobb, mintha bántja a cicát.

Nálunk is hasonló helyzet van, de mégsem ugyanaz. Sógornőmnek van egy nagyon aranyos kistestű, ám már felnőtt kutyusa. Játékos is, de csak addig míg el nem fárad. Mivel már 5 éves elmúlt, nem sokáig játszik. De a gyerekeim nagyon szeretik, és ők bár nem bántják, csupán mindig simogatnák, és játszanának vele, ez a kutyusnak nem mindig tetszik. Olyankor bemegy a kuckójába, ott nem piszkálja senki. Néha sikerül a gyerkőcöknek kicsalogatniuk, és elég sokszor nem. De érdekes menet volt, míg a gyerekek megszokták, hogy nem nyúlhatnak a kutyus után, és szedhetik ki a kuckóból, és a kutyus míg megszokta, hogy ha elege van, csak be kell mennie oda.

Szóval, próbálj meg valami hasonló dolgot, hátha beválik.

A sógornőm öccse pont ilyen volt, mint a te öcséd.

Igaz, ők teljes családban nőttek fel, de a szülők szerint csak a fiú a gyerek, a lány csak lány, ráadásul nagy korkülönbség is van a két testvér között. Így aztán az öcsike jól el lett kapatva.

Ami neki megtetszett, azt azonnal meg kellett venni, amit ő akart, azt megtehette. Mivel nem kapott büntetést a rosszalkodásaiért, egyre meredekebb dolgokat csinált. A szülők még akkor sem kaptak észbe, inkább elsikálták az ügyeit. 35 éves korára teljesen lezüllött, mindenféle kétes ügyletekbe keveredik állandóan, volt úgy hogy az utcáról vitték be a mentők olyan részegen, hogy azt se tudta megmondani, hogy hogy hívják (a járókelők hívtak hozzá mentőt, mert orrán-száján-fejéből dőlt a vér)

Ő is kedves, aranyos kisgyerek volt a szülők szemében, sőt ált suliban eleinte ő is jó tanuló volt. Egészen addig, amíg nem kezdett el inkább a suli mellé járni.

A sógornőm hiába látta, hogy nem helyes így, hiába szólt a szüleinek, nemcsak hogy nem hittek neki, de még ő lett a rossz. Csak azt érte el, hogy előtte is elkezdték titkolni az öcsike dolgait.

Ha anyukád ilyen, ahogy leírtad, nem nagyon tudsz semmit sem tenni, úgysem hallgat rád.

A te házadban viszont az van, amit te akarsz. Ha engedsz anyukádnak és az öcsédnek, nemhogy javulni, de rosszabbodni fog a helyzet. Csak reménykedhetsz, hogy történik olyan valami, ami anyukádat még időben jobb belátásra téríti az öcséd nevelésében.

Már nem azért, de miért számít az, hogy ki kit szült?

Többek között azért tart itt a társadalom, mert képtelen tisztelni azt, aki felett "hatalma van".

Értem ezt a "csak egy állat" kifejezésedre.

Rohadtul megmutatja az intelligenciát, hogy ki hogyan viselkedik egy olyan helyzetben, ahol felelősséget és emberséget kell tanúsítania. Ameddig ezen képtelenek változtatni az emberek, addig joggal mondhatja bárki, hogy mocsok világban élünk.