Miért ne tehetném azt az én házamban, amit én gondolok?

Én már a második alkalommal is akkorát b.sztam volna öcsike kezére/lábára, hogy eltört volna, úgyhogy te még egész türelmes vagy.

Anyáddal pedig szerintem nincs mit tenni, a legjobb ha nem keresed. Majd ha akar valamit, felhív, persze te is csak akkor állsz rendelkezésére, ha ezt normálisan teszi, mert különben meg lehet neki mondani, hogy nem vagy kíváncsi egy kisállatot terrorizáló kölköt védő emberre.

Jogosan véded a cicát. Jogosan haragszol az öcsédre, és jogosan látod úgy, hogy anyád rosszul neveli. Ez azonban csak az érem egyik oldala.

A macskád védelme a te felelősséged, és jogod, hogy fontosnak érezd. Öcséd nevelése anyád felelőssége. Mint felnőtt családtag, van olyan helyzet, amikor te is átveheted az irányítást, de most ott volt anyukád. Ha az öcséd valami rosszat csinált, az ő felelőssége, hogy ezért hogy feddi meg. Ha problémád van azzal, hogy hogy csinálja, akkor beszéld meg vele. Ha nem tudod vele megbeszélni, akkor alkalmazhatod az erő politikáját, akár addig a pontig is elmehetsz, hogy minimális szintre viszed le a kapcsolatotokat. Az öcsédet azonban nem fogadtad örökbe, így a nevelésében anyádé a döntő szó.

Azt gondolom, hogy ha egy hétéves kisgyerekben ennyi agresszió van, annak van valami oka, amitől ő szenved a legjobban. Segíteni kell neki sürgősen, mert valami nagy frusztrációt vagy bánatot nem tud kezelni. Lehet, apukátok hiányát, vagy az osztálytársakkal valamit, tanulmányokkal, nem tudom. De tényleg „segélykiáltás” amit csinál, belerúg a cicába, hogy vegyétek már észre, hogy nem tudom kezelni a bajomat, nem tudom hová tenni a haragomat...

Beszélj anyukáddal, és keressétek fel a helyi Nevelési Tanácsadót, a gyereknek sürgősen segítségre van szüksége.

Minden jót!

Jó, már olvasom, nincs mód bezárni. :)

Akkor én magamnál tartottam volna a macsekot mindaddig, míg öcskösék el nem mennek. Maximum gazdagabb lettem volna jó pár karmolással, meg akadályozom a szabadságában, de megóvom egy kiadós oldalba rúgástól.

Anyudnak pedig nincs igaza, mert az már a TE házad, TE szabod a feltételeket (az egy dolog, h gyerek vagy, de neki 50 éves korodban is gyerek leszel, szóval ez nem mérvadó).

Ez nem a házról szól. Anyukád rettentő elfogult az öcséddel szemben. Vagy neki belefér, hogy a fia bántja az állatokat? SOHA nem hagynám kettesben a cicával a kisfiút, és amint látom, hogy bántani akarja, azonnal rászólok és eltávolítom a gyereket vagy felkapom a macskát. Ne engedd meg, hogy a közelébe menjen. Majd ha megtanul viselkedni, akkor. 7 éves, könyörgöm!!! Nem kicsi gyerek, aki most lát először macskát. Anyukádat is megüti?

Ok, nem volt helyes megütni, de emberek vagyunk, és indulatba jöttél. Megmondanám a kölyöknek, hogy ne haragudj, hogy megütöttelek, de amint meglátom, hogy bántod a cicát, megint kapsz egyet vagy mehettek haza azonnal.

Segíteni kell a gyereknek az kétségtelen. De ettől függetlenül megérdemelte a pofont. Az anya pedig magára vessen, ha felnőtt létére képtelen következetesen nevelni a gyerekét.

Nem attól lesz a gyereknek lelki sérülése, ha megmutatják neki a határait, hanem attól, ha bizonytalanságot és gyengeséget érez abban a személyben, aki gondoskodik róla és óvja őt.