Nehezebb lenne egyedul a kicsivel?

Parommal mostanaban megromlott a kapcsolatunk. Szeretjuk egymast es jol erezzuk magunkat egyutt, de annyi minden tortent, ami nem megy ki a fejembol...es vannak dolgok, amiket nem tudok lenyelni. A terhessegem alatt es szules utan kulon kasszan voltunk, mindennek a felet fizettem fele annyi penzbol mint O. Nagyon ossze kellett huznom a nadragszijat, mig o kedvere koltekezhetett. Szerettem volna kozos kasszat, de ez csak akkor tortent meg, mikor en mar tobb penzt kaptam, mint O. Szerinte igy normalis, azert kaptam kevesebb penzt, mert en itthon voltam terhessegem vegen es szules utan, nekem nem kellett dolgozni menni. Mar minden jo lehetne, van kozos kassza, de en ezt nem tudom elfelejteni. Szeretem es nem akarnam elhagyni, de vannak dolgok, amik nekem nem fernek bele egy kapcsolatba. Most is van par dolog, ami nagyon zavar, amik miatt ugy erzem, en es a babank teljesen hatterbe szorulunk. A volt feleseg, a barat baratno es a szamitogep is fontosabb mint en. Lehet, hogy en vagyok erzekenyebb, bar en nem veszem eszre magamon, lehet, hogy idot kene meg hagynom? Szeretnem meg rendbehozni, mindig is en alkalmazkodtam, de o nem fog valtoztatni semmin es azok a dolgok amik most vannak, nekem nem fernek bele egy napig sem. Nem tudom menjek-e vagy maradjak, mihez kezdek egyedul a 3hos fiammal, hogy induljak neki? Neki is jobb lenne ha nyugodt korulmenyek kozott none fel, es talan egyszer kapna egy olyan "apukat", aki foglalkozik vele is. Szerintetek? Nagyon el vagyok keseredve.