Egy nőnek közel a 30-hoz, vagy talán kicsivel felette van még reménye, hogy berendezkedjen egy boldog életre?
Nincs senkim, csak a munkám.. Ott pedig nem lehet ismerkedni, a csapat jó, de kivétel nélkül mindenki családos. Őket mondanám a barátaimnak, de nem olyan igazi barátok, csak jó velük dolgozni, és néha beszélgetni. Közös programot sem nagyon szoktunk csinálni.
Egyetemista koromból még van pár ember, akikkel tartom a kapcsolatot, és tényleg bezárult a barátok "listája", velük nem tudok elmenni szórakozni, mert régen kollégista voltam, az ország másik felében.
Egyedül élek, és egy macskám sincs. Fáj a hátam, rosszul alszom, és nincs, aki megmaszírozza. Reggelente mindig egy kávét főzöm évek óta, és csak magamnak csinálok reggelit. Ha nem vagyok a munkahelyemen, szinte senki nem szól hozzám. Ha beteg vagyok, senki nem néz rám. Nincs testvérem, a szüleim pedig egy határ menti kisvárosban élnek, őket is ritkán látom. Mit lehetne tenni, hogy ne legyek ilyen magányos? Hiányzik a férfi az életemből, 22 éves korom óta nem udvaroltak nekem. Már arra is motiválatlan vagyok, hogy jógázni elmenjek, igazából ott sem tudok senkivel egy-két szót váltani, nem olyan a hely. Nemrég találtam rá erre az oldalra, gondoltam megkérdezem, nektek mi a véleményetek, ti mit tennétek a helyemben? Talán pont itt találom meg a kezdő löketet.
Nem érdekel az sem, ha gonosz dolgokat írtok, mert igen, nyilván nem véletlen, hogy ilyen régóta nincs senkim, én is tudom, hogy hibás vagyok benne, csak azt nem tudom, hogy pontosan miben. Csak arra vágyom, hogy legyen valaki, akiről gondoskodhatok, akit szerethetek, és akitől ezt viszont megkapom, most legyen ez akár párkapcsolat, akár baráti kapcsolat, nekem ezek nagyon hiányoznak az életemből. És irigykedve nézem a babakocsit tologató kismamákat, és a boldog párokat, és teszem fel a kérdést, hol rontottam el? Hisz ez lenne a normális. Soha nem voltam karrierista nő, így alakult, hogy a munkámnak élek, hogy ott legalább emberek vesznek körül, és pörgés van. De ahogy kilépek, kezdődnek a magányos estéim, legjobb barátom a számítógép, és a tévé.. De nekik nem hiányoznék, ha egyszerűen eltűnnék.
Ha van valakinek bármi tanácsa, esetleg hasonló érzések kavarognak benne, szívesen olvasnám a sorait!
Írtad, hogy jársz jógázni. Ha itt nincsenek olyan emberek, akik neked szimpatikusak, menj másik mesterhez, hátha ott találsz. Járj edzőterembe, bár ott szelektálni kell, mert sok a linkóci.Mi a hobbid, mit csinálsz szívesen? Tedd ezt szervezett körülmények között, a közös érdeklődés összehozhat jóbaráttal esetleg szerelemmel.
Ahhoz, hogy kapcsolatokat építs, neked is kell lépéseket tenni.
Szia!
Szerintem az a baj, hogy a munkahelyeden kívül nem nagyon jársz sehova. A jóga meg nem az a hely, ahol nagyon ismerkedni lehet... járj el, ismerkedj emberekkel, aztán majd alakul.
Pl. beiratkozhatnál egy nyelvtanfolyamra, új fősulira, járhatnál edzőterembe (nem csak kigyúrt állatok vannak, normális palik is) Kutyát is lehet venni, a kutyasétáltatás közben tuti ismerkedsz más kutyásokkal, plusz a kutya is társ addig is:)
tudom, hogy hibás vagyok benne, csak azt nem tudom, hogy pontosan miben
Mondd,jársz te társaságba?
Én a helyedben beiratkoznék valamilyen tökjó tanfolyamra,ahol vannak hímek is.Nem volna kedved thai konyhaművészetet vagy barkácsolást tanulni?:)))
De hiába osztom itt az észt,én is ugyanilyen vagyok,csak tizessel fiatalabb kiadásban.:( :)))
Teljesen megértelek. Nehéz helyzet... Nekem szerencsére van párom, de nélküle totál egyedül lennék abban a nagyvárosban, ahol élek. Nekem az igazi barátnők hiányoznak nagyon. Szerencse is kell hozzá, hogy olyan közegbe kerüljön valaki, ahol jó kapcsolatokat tud kialakítani, vagy megismerkedni olyanokkal akikkel egy hullámhosszon van. Pláne nehéz ismerkedni, ha valaki visszahúzódóbb, félénkebb típus.
Attól függően, hogy mi a hobbid, regisztrálhatnád magad különböző fórumokon és az ottani levelezgetésekből talán még személyes találkozgatások is megvalósulhatnak, vagy elmehetnél blogtalálkozóra.
:(
Szerintem ne add fel. Az internet pont jó arra is, hogy barátokat, vagy társat szerezz. Persze tenni kell érte. Nem hiszem, hogy el kellene keseredned. Jó, az kicsit fura, hogy 8 éve nem udvaroltak neked, de azért nem kilátástalan a helyzeted szerintem. Kicsit több erőfeszítés kell, mint 20 évesen, de nem lehetetlen. Drukkolok. Remélem sikerül megtalálnod a boldogságot.
Lehet, hogy teljesen új helyzetekbe kellene kerülnöd. Olyan dolgokat kellene csinálnod, amiket eddig nem tettél. Új helyekre menni (akár céltalanul is). Sportolni, edzőterembe járni, stb stb.
"közel a 30 hoz" úgy csinálsz mintha vagy 70-80 lennél...tök fiatal vagy,miért keseregsz úgy mint egy öreg néni,aki mellett már elment az élet...?
énis 30 vagyok és életem legszebb éveiben vagyok,sose néztem még ki ilyen jól, és nem mentek még ilyen jól a dolgaim! kikérem magamnak az összes 30 éves nevében, hogy leirjanak! Ja,kb 23-nak néz mindenki,ez meg a másik...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!