Egy nőnek közel a 30-hoz, vagy talán kicsivel felette van még reménye, hogy berendezkedjen egy boldog életre?
Nincs senkim, csak a munkám.. Ott pedig nem lehet ismerkedni, a csapat jó, de kivétel nélkül mindenki családos. Őket mondanám a barátaimnak, de nem olyan igazi barátok, csak jó velük dolgozni, és néha beszélgetni. Közös programot sem nagyon szoktunk csinálni.
Egyetemista koromból még van pár ember, akikkel tartom a kapcsolatot, és tényleg bezárult a barátok "listája", velük nem tudok elmenni szórakozni, mert régen kollégista voltam, az ország másik felében.
Egyedül élek, és egy macskám sincs. Fáj a hátam, rosszul alszom, és nincs, aki megmaszírozza. Reggelente mindig egy kávét főzöm évek óta, és csak magamnak csinálok reggelit. Ha nem vagyok a munkahelyemen, szinte senki nem szól hozzám. Ha beteg vagyok, senki nem néz rám. Nincs testvérem, a szüleim pedig egy határ menti kisvárosban élnek, őket is ritkán látom. Mit lehetne tenni, hogy ne legyek ilyen magányos? Hiányzik a férfi az életemből, 22 éves korom óta nem udvaroltak nekem. Már arra is motiválatlan vagyok, hogy jógázni elmenjek, igazából ott sem tudok senkivel egy-két szót váltani, nem olyan a hely. Nemrég találtam rá erre az oldalra, gondoltam megkérdezem, nektek mi a véleményetek, ti mit tennétek a helyemben? Talán pont itt találom meg a kezdő löketet.
Nem érdekel az sem, ha gonosz dolgokat írtok, mert igen, nyilván nem véletlen, hogy ilyen régóta nincs senkim, én is tudom, hogy hibás vagyok benne, csak azt nem tudom, hogy pontosan miben. Csak arra vágyom, hogy legyen valaki, akiről gondoskodhatok, akit szerethetek, és akitől ezt viszont megkapom, most legyen ez akár párkapcsolat, akár baráti kapcsolat, nekem ezek nagyon hiányoznak az életemből. És irigykedve nézem a babakocsit tologató kismamákat, és a boldog párokat, és teszem fel a kérdést, hol rontottam el? Hisz ez lenne a normális. Soha nem voltam karrierista nő, így alakult, hogy a munkámnak élek, hogy ott legalább emberek vesznek körül, és pörgés van. De ahogy kilépek, kezdődnek a magányos estéim, legjobb barátom a számítógép, és a tévé.. De nekik nem hiányoznék, ha egyszerűen eltűnnék.
Ha van valakinek bármi tanácsa, esetleg hasonló érzések kavarognak benne, szívesen olvasnám a sorait!
válasza:Amúgy én 21 vagyok, és ha valaki azt mondja nő vagy férfi akkor én egy 30-as emberre gondolok. Szóval a 30 egyáltalán nem sok, egy rendes, felnőtt életkor.
Őszintén, ki szerint sok?
Aki nálad idősebb az nyilván fiatalnak gondol (az is vagy).
A suhancok véleménye meg ne érdekeljen, mert szerintük már 20 évesen is elszállt az ember feje felett az idő. :))
Gondolj bele. Ha élsz pl. 90 évet, akkor az életed 2 harmada még előtted van.
Ráadásul a 30as nőknek általában már van kialakult stílusuk, csinosak, szépek. Jobban tudják mit akarnak stb.
Igazából szerencsés helyzetben vagy, gondolom valamennyire megvan az anyagi biztonság, van hol laknod, senki nem nyaggat lehet saját életed. Ezeket a legnehezebb megszerezni, ismerkedni ennél már könnyebb.
Utolsó jó tanácsként annyit mondanék, hogy ha belevágsz az ismerkedésbe közben, vagy még előtte írd össze, hogy mit keresel egy férfiban, mik a minimum elvárások. Gondolom, nagyon vágysz már kapcsolatra de ne gyere össze az első jöttmenttel, bármennyire is vágysz a dologra merj nemet mondani.
Ezt nyilván te is tudod, csak azért hoztam fel, mert velem általában úgy van, hogy ha hosszabb ideje nem volt kapcsolatom vagy nagyon rossz passzban vagyok, akkor hajlamos vagyok olyanoknak is esélyt adni, akiket egyébként el kellene küldenem a fenébe.
Különben lehet a netes ismerkedés sem ártana. Persze résen kell lenni, mert sokan hazudnak magukról, de rendes férfiak is feljárnak ilyen oldalakra szerintem. Nekik sincs sok lehetőségük máshol ismerkedni, hiszen nagyrészt ugyanabban helyzetben vannak, mint te.
válasza:13.00 vagyok.
Figyelj? ha én a helyedben lennék, kivennék szabadságot, fognám a cuccom, és elutaznék valami pezsgő nagyvárosba.
Londonba, Stockholmba, valahová.
Annyit tud segíteni.
Más kultúra, más emberek,más látásmód.
Ha van rá pénzed menjél!
Vegyél néhány klassz ruhát, kalapot, vidám dolgokat, és hajrá!
Ki kell mozdulnod innen, és ki kell mozdulnod abból, amiben vagy!
Még, ha egyedül mész is, meglátod jó lesz.
Sétálsz, beszélgetsz, beülsz egy kávéra valahová.
Angolul mindenhol beszélnek, úgyhogy meg tudod értetni magadat!
Menj el innen.
Csak egy időre.
Mindent másképp fogsz látni!
válasza:A 25/N vagyok.
Fogyni szeretnél? Vannak fogyókúrás diéta előírások, 100, sőt 1000 féle is. Szerintem mind csak addig használ még csinálod. Az sem biztos, hogy egészséges. Bár én nem fogyóztam soha. Sokkal jobb, hasznosabb és még egészségesebb is, ha sportolsz valamit. Nem mellesleg új emberekkel ismerkedsz meg, ami nálad az elsődleges cél.
Vedd a kezedbe az irányítást, és hajrá!!!
Kedvesek vagytok nagyon :)
Utaztam már egyedül, írtam, de tényleg maga volt a pokol. Sok szépet láttam, de mit ér az egyedül! Voltak persze jó pillanatok, síelés után nagy sörözések, de ezek mulandó emlékek.. Valami értékesebbre, többre vágynék.
A netes társkeresést is ezért hagytam abba, mert semmi értékeset nem találtam benne. Szerintem nagyrészt alkalmi kapcsolatot keresnek a férfiak, mindezt borzasztó helyesírással. Engem más nem talált meg.. Amúgy van valami oldal, amit ajánlotok? Az is lehet, hogy rossz helyre regisztráltam.
válasza: válasza: válasza:én vagyok, aki írta a társkeresőt.
figy, én is 175 cm vagyok, és 80 kg, ennek ellenére jó pár pasi csapja nekem a szelet. a ruhatáram sem az a kimondottam ultradivatos, de stílusom azért van.
ha fogyni szeretnél, menj konditerembe, ott is vannak értelmesebb arcok, ha nem is pasik, de csajok biztos, akikkel el tudsz menni edzés után üdítőzni, kávézni. aztán nekik hátha van facér srác ismerősük, akit szívesen bemutatnának neked.
kezdj el élni, mert bocs hogy ezt mondom, én ebbe már tutkó belebolondultam volna.
válasza:Nagyon remélem, hogy van remény, mert hozzád nagyon hasonlóan én is egyedül vagyok. A különbség, hogy engem ez nem érdekel. Ahogy olvasom amiket írtál, neked bármi van az életedben, nem jó, mert nincs kivel megosztani. De ez így nem működik. Amíg nem tudod élvezni az életet egyedül, addig kínszenvedés lesz párban is. Vagy akkor is ugyanezt az elégedetlenséget fogod érezni.
Minek lefogyni, minek csinosnak lenni, minek eljárni ide-oda?? ÖNMAGADÉRT!!
Ne másokért élj, ne egy barátságért, vagy egy kapcsolatért tegyél meg valamit. Hanem önmagadért. Ezt a lépést úgysem tudod átugrani, mert ki fog hatni minden fajta kapcsolatodra. És szerintem nem jó értelemben.
Járt jógázni, szerezz új hobbit, tanulj meg fotózni, vegyél egy biciklit vagy egy görkorit, menj kirándulni, olvass, írj blogot, írj verset, rajzolj, fess üveget, menj tanfolyamra, könyvtárba.... De ne azért, hogy felszedj valakit! Hanem hogy élvezd az élete, élvezd, amit csinálsz! A többi meg majd jön magától, hiszem eg boldog, kiegyensúlyozott nő, aki elégedett magával és az életével vonzza az embereket :)
(hű, eredetileg 2 mondatot akartam írni :D )
válasza:Utolsó, 18:55 válasza nagyon hasznos, én is erre próbáltam kitérni, de látod, nem sikerült megfogalmaznom. :))
Nagyon szépen leírta.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!