Lesz társam valaha? 27 n

Szia!

Ne parázz, le kell tojni a károgó családot, mert ez a késői párválasztás általános társadalmi jelenség, amit az előző generáció nem nagyon ért. A magyar meg amúgy is ilyen károgó és indiszkrét fajta.

Az én családomban a fiatalok pedig majdnem mind 30 év fölött találták meg a párjukat. Semmi gond nincs ezzel.

Én is csak 27 évesen találkoztam egy olyan lánnyal akivel eddig minden klappol. A fura az, hogy azt hittem az elején, hogy egyáltalán nem felel meg az elvárásaimnak. De mióta vele összejöttem jobban megismertem magamat is, és rájöttem, hogy én sem tudnék a saját elvárásaimnak megfelelni, akkor hogyan is várhatnám ezt el mástól?

És zenélj tovább, az nagyon jó dolog :)

28f

Sziasztok!

Én is hasonló cipőben járok, mint a kérdező. 26 éves vagyok, egy éve ért véget egy komoly kapcsolatom. Azóta van valakim, de gondjaink vannak és nagyon vágyom már egy rendes, igazi társra. Fogalmam sincs, hogy hol lehetne korban hozzám illő, normális férfiakat megismerni.

Az élet örök kompromisszum.

Magadat kell első sorban megismerni. Nem mindenki fog velem egyetérteni, de kell az embernek egy kis mocsok. Senki sem tud igazán és őszintén együtt lenni valakivel, aki a tökéletességet mutatja (még ha nem is az, hisz senki sem az). Élni kell. Csinálni dolgokat. Hasznos és jó dolgokat. Át kell élni nehézségeket, szenvedést és le kell tenni valamit az asztalra. Hogy kellően felkészült és tapasztalt legyél ahhoz, hogy jól válassz. Persze ez sem garancia semmire. Az élet sohasem volt igazságos és soha nem is lesz az.

De otthon ülve még senkinek nem lett soha semmi. Tenni kell mindenért és meg kell szenvedni. Szép dolog a művészet és ha tehetséged van hozzá, csinálni kell. Fájdalomból születnek a legjobb művek. Sződd bele az elkeseredettségedet abba, amit előállítasz. Ha zenélsz, akkor zenébe, ha festesz, akkor festménybe, ha írsz, akkor írományba, stb. Lehet, azok nyomán találkozol magadhoz hasonlóakkal, akik között megtalálod azt, aki épp ott és akkor megfelel. Mert ezt is tudnod kell: nem egy, hanem sok ember képes többé-kevésbé ellátni azt a feladatot, hogy a társad legyen. Lehet, valaki csak "90%"-ban, lehet, hogy csak "60%"-ban. Akkor és ott viszont majd te kötöd meg a saját kompromisszumodat. Választhatod persze azt is, hogy nem teszed és egyedül éled le az életed. Igazából senki nem szólhat ebbbe bele, mert a saját életedet kell élni, nem másét.

A családi összejövetelekkor előjövő hasonló ugratások meg ugyanúgy együtt jár az helyzeteddel, mint a téllel a rossz idő. Majd elmúlik. Te csak tedd a dolgod és legyél becsületes, jó ember, aki egyenes lélekkel elviseli végül a magányos életet is, ha úgy alakul. De reméljük, nem úgy fog.

33F

Én már 25 vagyok,őszintén szólva csak egy komoly kapcsolatom volt,de rengeteg komolytalan,futó,átverős és reménytelen ismerettségeken,kiábrándulásokon vagyok túl.Megvolt a pörgés,a bulizás,a flört,a kiváncsiság,aztán már komolyat akartam.Próbáltam az elvárásaimat elnyomni és leragadni egy személy mellett,mert annyira akartam már valakit magam mellé.Végre egyszer a hülye idióta ismerősöknek és rokonoknak mondtam büszkén, hogy komoly igen és van valakim már jó ideje,minden rendben.A mindennapi problémákról legalább elhessegettem ezáltal a problémákat.A párkapcsolaton kívül abban az időszakban minden elromlott! Aztán rájöttem, hogy csak hitegetem magam egy olyan kapcsolatban ami nem visz semerre.Újra lángolást,s talán kalandot is akartam. De az istennek sem jött össze! Most ott tartok, hogy még mindig körülöttem mindenkinek megvan a párja. Közben én a saját utamat próbálom egyengetni,karriert építeni és célokat elérni.Esténként elég kemény tud lenni,nem tudom mi lesz,de a lakást azért kicsit kidíszítem.(épp karácsonyi vidám zenéket hallgatok ebben a pillanatban!)

Van valaki,akivel néha elvagyok,de nem az igazi. Sokszor gondolok arra, hogy ha el is jönne a szerelem,nem tudnék komolyn előrehaladni az illetővel. Összeköltözni nem szeretnék senkivel,külföldön szeretnék eltölteni egy kis időt,új dolgokat megtapasztalni. Na meg hogyan is lehetne bárkinek is elmondani, hogy én már le akarom kötni magam és közösen pénzt gyűjteni stb... Inkább próbálok minél több embert megismerni,kapcsolatokat építeni,hátha már jobban megy majd a férfiak szűrése is!

Figyelek magamra,a megérzéseimre és tervezgetek.

Annyit tudok tanácsolni, hogy tényleg ne keseredj el!Próbáld hasznosan eltölteni a szabadidőd! Mozdulj ki a 4 fal közül,tedd azt,ami boldoggá tesz.Ha már elég jól érzed magad egyedül is,akkor biztosan képes leszel bevonzani egy normális férfit!

Én speciel tudom most magamról, hogy mik azok a dolgok,amik miatt nem tudnék belekezdeni egy komoly kapcsolatba,és igen vannak irreális elvárásaim, de ez már az én dolgom.Ne foglalkozz másokkal.

(A családomban egytől-egyig elkeseredett férjes nők vannak gyerekkel,akik többéves kapcsolatból-és főleg többébnyi sz*ros CSAK menyasszonyi státuszból lettek kidobva,aztán volt kemény 1 évük,mialatt felszedték az első alakot,akinek szültek egy gyereket.Kb az ág is húzza mindegyiket,és az elpazarolt 20-as éveig miatt most szívnak!Te se tedd ezt,én sem fogom.Élvezd ki az életet!Éld az életed!)

Jajj bocsi de tele van hibával a hozzászólásom :D

éveig helyett éveik...