Normális, hogy féltékeny vagyok?

Nagyon át tudom érezni a problémádat!

Én 16 voltam amikor anyám újra terhes lett,mikor megtudtam ott helyben elsírtam magam. Nem is csak ez miatt, amúgy is nehéz időszakom volt. Nyugtattak, hogy attól engem ugyanúgy szeretnek stb. De utáltam a még meg nem született testvérem. Aztán megszületett, bementünk a kórházba, és mikor először megláttam el is felejtettem az egészet. Nem is tudnám elmagyarázni azt az érzést. :) Most 20 vagyok, az öcsém 4 és imádom. :) Bármit megtennék érte. :) Már nem a szüleimmel lakom, és sokszor alszik nálam, ő is nagyon szeret. És attól, hogy Ő megszületett, nem változtak meg a szüleim sem, ugyanúgy törődnek velem is. Szóval nyugodj meg. :) Biztos vagyok benne, hogy a Te szüleid is ugyanúgy fognak szeretni, és Te is szeretni fogod a kisöcséd. :)

:)

Aztán meséld el, hogy mit mondott apukád :) :)

Nyugi,amint meglátod azt az apróságot,elmúlik.

Én 15 voltam amikor öcsém megszületett.A terhességet végighisztizem,minek annak a gyerknek annyi mindent venni,nekem miért nem,stb.

Aztán megszületett,pár órásan a kezembe foghattam,épp nyári szünet volt,igy 2 hónapig el se mozdultam mellőle,annyira megbabonázott (pedig mehettem volna,nem mondták h én legyek vele).

Etettem (tápszer),fürdettem,altattam,és anyám bánatára rászokattam hogy csak ölben aludt 2 éves koráig:)

Többet voltam vele mint anyám.

Aztán mire betöltötte a 4 évet,elköltöztem suli miatt,ami nem is baj,kb 3 éves korig édesek csak :)