Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Normális, hogy féltékeny vagyok?

Normális, hogy féltékeny vagyok?

Figyelt kérdés

Eddig egyke voltam, anya pedig most terhes lett, így lesz egy kistesóm (édes testvérem lesz, csak késői). Apának én voltam a mindene, tipikus apa lánya kapcsolatunk volt. El vagyok kényeztetve, nagyon szeret engem, ahogyan én is őt. Amikor kiderült, hogy Anya terhes, akkor először én is örültem, főleg azért, mert tudom mennyire akartak még egyet. Amióta viszont kiderült, hogy ő fiú lesz, Apa teljesen fellelkesedett. Csak róla tud beszélni, én pedig teljesen háttérben érzem magam. Már tervezgeti, hogy elviszi focimeccsre, meg vesz neki legót, és majd együtt játszanak vele. Teljesen háttérbe szorultam. Mintha én már nem lennék érdekes, hogy megnőttem. Nincs kedvem hazajönni, és már az is eszembe jutott, hogy koleszos leszek. Nem szeretem a kistestvéremet, pedig még meg sem született. Olvasgattam testvér féltékenységről az interneten, de csak olyanokat találtam, hogy a kisebb gyerekek (én 15 vagyok) féltékenyek. Normális, hogy én is úgy gondolkodom, mint egy ovis? Szerintem nem az. Úgy érzem, hogy nem fogom tudni feldolgozni, hogyha megszületik. :(

15/L


2011. dec. 14. 22:48
1 2 3
 11/28 anonim ***** válasza:
100%
23:20 vagyok, bocs, félreértettem a koleszos részt, na, az sztornó-és kérdező, erre nem ez a megoldás, hogy akkor elmegyek, mert az senkinek sem jobb. És még egy tanács: ne így állj hozzá a tesóhoz, mert nem ő tehet arról, hogy megszületik.
2011. dec. 14. 23:21
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/28 anonim ***** válasza:
80%

Teljesen normálisak az érzéseid. Aki mást ír, annak gőze nincs mit beszél, csak hozzá akar szólni valamihez.


A helyedben én azért mégiscsak beszélnék apukámmal, így, ahogyan leírtad nekünk. Semmi szégyellnivaló nincs ezen.

A legkedvesebb fiú rokonomnak amikor újra terhes lett az anyja sírt és attól félt őt utálni fogják mostmár (kicsi volt még), elmondta és megnyugtatták.

Sokat jelent,ha beszélhetsz erről. Én nem fojtanám magamba.

2011. dec. 14. 23:24
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/28 A kérdező kommentje:
Utolsó: Tudom, hogy nem ő tehet róla. Ezért is utálom magam az egész miatt. A szüleimet sem hibáztatom, mert ők nem is látják rajtam. Nem is akarom megmondani nekik, mint már mondtam.
2011. dec. 14. 23:26
 14/28 anonim ***** válasza:
100%

Nem bántásból mondtam amit mondtam, sajnálom ha annak vetted.

Persze, nem lehet megszüntetni egy érzést, de KEZELNI lehet, amit a kisebbek a kevés élettapasztalatuk miatt nem tudnak. Kezelni úgy tudja, hogy megpróbálja elfogadni az új családtagot, beszél a szüleivel erről.

Nekem van 1nővérem 5év van köztünk. Voltunk féltékenyek, aztán, amikor nagyobbak lettünk kinőttük. Szeretjük egymást, de ehhez fel kellett nőni lélekben.

Azt tudatosítsd, hogy egy szülő mindkét gyerekét ugyanannyira szereti, csak mindkettőt másért.

2011. dec. 14. 23:27
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/28 A kérdező kommentje:
Jó, de a Te ismerősöd is kicsi volt. Én meg nagy ló létemre odamegyek, hogy "Apa ugye nem fogsz utálni?" kicsit gáznak érzem... :/
2011. dec. 14. 23:28
 16/28 anonim ***** válasza:

De miért nem akarsz beszélni róla?

Ez annyira természetes és normális, a szüleid is tudják,hogy ez benne van a pakliban. Nincs ezen mit szégyellned.

Nem lenne jobb, ha megnyugtatnának? Ezzel nem bántod meg őket.

2011. dec. 14. 23:29
Hasznos számodra ez a válasz?
 17/28 anonim ***** válasza:
42%

De te nem is attól félsz, hogy utálni fognak.

Megjegyzem én 22 éves múltam, és a mai napig rá szoktam kérdezni, hogy egyformán szeretnek-e minket.

Attól, hogy 15 éves vagy még van lelked, és normális, ha ilyen érzéseket vált ki benned egy ekkora változás.

2011. dec. 14. 23:30
Hasznos számodra ez a válasz?
 18/28 A kérdező kommentje:
Nem attól félek, persze, hogy nem, csak kicsit kisarkítottam. Nem tudom, de nem merek rákérdezni. Tényleg olyan boldogok, ezzel meg csak elrontanám.
2011. dec. 14. 23:33
 19/28 anonim ***** válasza:
A legjobb lenne, ha megbeszélnéd apukáddal. A legrosszabb amit tehetsz, hogy úgy csinálsz, mintha boldog lennél. Ártasz vele magadna, és a szüleidnek is, mert ez előbb-utóbb úgyis kipattan. Ha beszélsz róla, apukád megnyugtat, hogy ettől ő még nem fog kevésbé szeretni téged. És ha tudja, hogy neked ez rosszul esik, biztosan még jobban oda fog figyelni rád.
2011. dec. 14. 23:34
Hasznos számodra ez a válasz?
 20/28 A kérdező kommentje:
De félek, hogy megharagszik. Na jó, ha ennyien mondtátok, akkor biztosan van benne igazság. Ezért is tettem fel a kérdést, hogy tanácsot kapjak. Most meg is kaptam. Erőt veszek magamon, és akkor elmondom neki.
2011. dec. 14. 23:38
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!