Utálom a családom, tele vagyok haraggal és gyűlölettel, hogy küzdjem le?

ma 15:36

"Lehet sokmindent elszúrtak a szüleid, de ők is csak emberek, mint a gyerek. Hibáznak, csak a gyerek sokszor nem fogadja el ezt el a szülőtől."

Na ezt sehova sem tudom tenni... . Persze igaz, a szülő is ember, mint a gyerek, biológia. De különböző értelmi, érzelmi fejlettségi szinten vannak könyörgöm! Miért kéne egy gyereknek szenvednie a szülei hibáitól? Hm? Miért kellett volna mondjuk nekem elfogadni, hogy gondolkodás nélkül vertek? Vagy amikor aztsetudommármegintmiért sakálként leüvöltötték a fejem? Egyátalán mit kellett volna nekem bölcsen elfogadni és mire kellett volna mindentudóan bólintani, hogy "hát igen...ők is csak emberek". Na ennyi erővel akkor most megyek összezúzok egy pár kocsit, betörök egy-két ablakot, majd megbocsátják nekem, hiszen csak ember vagyok, nem?

Rettentő erőszakos voltam kisgyerekként. Olyanokat tettem, amiktől el vagyok képedve még most is és elmondhatatlanul szégyellem magam. De akkor, ott azt se tudtam, hogy mi rosszat tettem, nem értettem, miért mérgesek rám, hisz otthon is ez van, hát akkor meg?

Szerinted ebben a helyzetben a gyerek a hibás?

Nem a szülők "is csak emberek, mint a gyerekek", hanem a gyerek olyan ember, mint a szülei.

Jöhet a magyarázat, de ezt a mondatot nem tudod helyre tenni.

Minnél többet olvasom ezt, annál jobban felbsz.

Ezt nem gondolhatod komolyan...

A továbbiakban igazad van. Ezt próbálom elkezdeni.

ma 16:10

hát, ezt egyedül is rossz csinálni, nem akarnám adni alád a lovat

amúgy én már veszekedni sem vagyok képes, némán minden féle kifakadás nélkül emészt az utálat, egyszerűen annyi minden van, hogy nem tudnám hol kezdjem

pedig szívesen visszaadnám szüleimnek a terheiket, de képtelen vagyok :'(

kedves utolsó, részvétem a helyzetedért, pedig egy munkahely sokat tud segíteni

én is elég sok sz.rt elvállaltam, csak hogy lekössem magam, a gondolataim, most végre találtam olyan munkahelyet, ami megfelel nekem, sőt még az előrelépés gondolatával is eljátszok néha...

ám míg munkanélküli voltam (majd egy évig), úgy próbáltam enyhíteni a szorongást, hogy rengeteget sétáltam, közben, lehet, hogy röhejes, de gazdasági/politikai híreket hallgattam a rádiós zenelejátszómon és mivel nem tudtam pozitívan gondolkodni, arra próbáltam törekedni, hogy a rossz gondolatokat máshoz társítsam, ebben az esetben a válsághoz, meg egy picit a politikai instabilitáshoz, így a sok sétától plussz a figyelmem ilyenfajta elterelésével nap végére lefáradtam annyira, hogy jelentősen kevésbé foglalkoztasson az otthoni zűr

esetleg próbálkozz valami hasonló interaktív cselekvéssel...a rádió (hír)műsorok hallgatása szerintem azért is jó, mert az emberi beszéd jobban leköt, mint pl. a zenehallgatás stb. rutinos dolog, amik alatt jobban elkalandozol