Mit csináljak? Katasztrófa a családom, meg úgy minden.

Tessék kimozdulni abból a környezetből ahol nem érzed jól magad...

A barátság ma ritka kincs, nagyon kevés a szó szerinti barát. Az eszed legyen a helyén és csak utána engedj utat a szívednek.

Tessék elmenni könyvtárba, sokan nem is tudjátok milyen jó dolog...

Én egy nagyon kedves családi barátunkat ismertem meg ott.

Én is hasonló helyzetben vagyok, ugyanannyi idős vagyok, mint te. Egyetemre járok, de a szakot nem szeretem, ott is csak felületes barátaim vannak, akikkel csak a suliban találkozom, azon kívül odajár egy másik szakra a volt legjobb barátnőm, de mióta talált magának új, szakjabeli barátokat, azóta tesz rám nagy ívben. 3 hónapja nem is hallottam felőle, pedig én pozitívan álltam ahhoz, hogy egy egyetemre fogunk járni, bemutattam a szaktársaim neki, mondtam, hogy remélem majd bemutatja az új barátait stb., de ő elvan ezek szerint nélkülem is. Aztán mikor megelégeltem, hogy folyxton csak az új barátnői s*ggét nyalja, állandóan bulis képek (ahova korábban velem járt, én mutattam neki meg az ottani helyeket), iváasztos, kocsmás képek... akkor fogtam, és letöröltem magam a megjelölt közös képekről stb., majd azt olvastam pár nap múlva, olyan dolgokat írt ki rólam facebook-ra, hogy nincs szüksége kamubarátokra és hogy törölje csak le nyugodtan mindenki, de ő nem fog senkinek sem jópofizni, akitől semmi pozitívumot nem kapott! Gondolhatod, nagyon rosszul esett... aztán fogtam, és az ismerősök közül is kitöröltem! Van még 1-2 "barátnőm", de ők is csak lelki szemetesnek vagy szamárnak használnak (ha ló nincs, jó a szamár is elv alapján). Elég nehéz, a családomról nem is beszélve. Múltkor, mikor mondtam apámnak, hogy a felsőfokú nyelvvizsgám alkalmából mégcsak nem is gratulált, soha egy jó szót nem kaptam tőle, elmondott mindenféle követelőző szemétládának, aki semmit nem érdemel (nem tudom, miért). Anyám szintén egy rideg, bunkó nő, elvan a saját kis világában, a húgom úgyszintén, ráadásul a húgom meg apám még agresszív is, akármikor akármiért elmondják az embert mindennek és nagyon durvákat mondanak. Elég ahhoz annyi, hogy ne egyezzen a másik véleménye az övékkel...

Egyedül a cicámat szeretem ebben a családban...

Költözni pedig én sem tudok, ahhoz nem elég a pénz, amit kapok és a diákmunka sem segítene ki, elköltözni akkor sem tudnék. :(