Most mi a fenét csináljak?

Párommal öt éve vagyunk együtt,van egy gyönyörű három éves kislányunk. Egy éve kezdődött el minden,elkezdett hanyagolni, de úgymond szerencsére csak engem, a kislányukért rajong,és ennek örülök. Velem szemben viszont távolságtartó lett. Régen imádta,ha hozzá bújtam,ha megpusziltam a nyakát,arcát,ha simogattam a fülét,hátát,ha csak úgy kedveskedtem neki,kikészítettem a munkás ruháját minden este,csináltam neki reggelit,stb. És soha nem volt olyan,hogy visszautasítson,ha szeretkezni akartam vele. Most meg az ellenkezője. Hetente egyszer szex,mert ez már nem szeretkezés,legalábbis részéről. Nem érdekli,nekem jó e,és akkor is csak akkor vagyunk együtt,ha ő kezdeményez. Ha én mászok rá, akkor minden kifogása van,pl: nyikorog az ágy,felkel a gyerek, túl fáradt stb..Minden irritálja amit csinálok. Este is csak meg akartam simogatni a kezét,mire elhúzta. Rá akartam tenni a mellkasára a fejem, hogy úgy tévézzünk,és inkább odébb csúszott az ágyon. Ez megy egy éve.. többször kérdeztem már tőle, mi a baj? miért ilyen távolságtartó velem? van e valakije? -persze sose adott rendes választ. "Fáradt vagyok, ennyi az egész. Nincs senkim" -felvetettem, menjünk külön, azt nem akarja. Teljesen megváltoztam, miatta... 158 cm voltam és 58 kg. Aztán ha meglátott az utcán egy olyan alkatú lányt,mint én, megjegyzéseket tett:"tök kövér,hogy néz már ki,gusztustalan,"stb..totálisan lefogytam 40kg vagyok,és le se...befestettem a hajam,hogy hátha talán tetszik neki-észre se vette-rajta kívül persze mindenkinek feltűnt, hogy barnából mahagóni lett. Hazajön délután a munkából,felkapja a gyereket,és én meg mintha nem is léteznék. El akarom hagyni, de a gyerek is imádja őt. Félek,hogy nagyon megviselné. Egyszer voltunk két napot nélküle, borzalom volt,egyfolytában Apát kereste. Egyedül Ő tart össze minket,meg bennem a remény, hogy biztos szeret, csak... Most akkor meg mi a fenét csináljak? Kezdek teljesen tönkremenni.