Nem értem a férjem viselkedését. Normális ez?
Először is ne bizonygasd neki, hogy milyen rosszul viselkedik, és hogy nem lenne szabad ilyennek lennie. Tudja ő nagyon jól, hogy hibás az amit tesz.
Adj a férjednek több figyelmet. Ezen kívül mondd el neki, hogy mennyire rosszul esik neked ez a helyzet, és hogy sajnálod, hogy már nem szereti a kutyát. Pedig hogy örültél régen, amikor neked vette. És azért is szereted a kutyát mert tőle haptad.
Ezen kívül ne foglalkozz annyit a kutyával. Még akkor se ha a férjed éppen duzzog. Esetleg a jó szex is sokat dobhat a dolgon :)
Remélem hamarosan jobbra fordul a helyzed, de neked kell érte tenned.
Tanács:
Elmondanám neki, hogy NEKEM ESIK ROSSZUL, amit a kutyával tesz. (Nő vagy, nyaf-nyaf néha segít..), és úgy tudom, szeret annyira, hogy ne akarjon megbántani.
De ha nem, akkor szóljon...
Hát ezt nem akármikor, hanem egy olyan pillanatban adnám elő, amikor éppen kedves velem. :)
Köszönöm mindenkinek.
Utolsó válaszadó. Igen sajnos mi neveltük félre. El van kényeztetve. És néha morog, amikor nem az van amit ő akar. Tudom, ez az én hibám is, de a toxoplazmám rossz lett és így nagyon keveset láttam és nem tudtam nevelni, anyukám, meg nevelte. Vagyis az alatt 9-10 hónap alatt bizony odalett a nevelésem, minden rá lett hagyva és már hiába próbálom, képes kapkodni is a kezemnek, ha pl fésülöm. Nem tudom mit tegyek vele.
Az esti alvás valakivel van mindig és igen felmegy az ágyra is, de ez kiskora óta így van, mert ő volt a kedvenc. Nem sír, ha nem velünk alszik, hanem ugat, rohangál, mert a szomszéd kutyák is ugatnak és az ilyen kitöréseivel felverné a babát, ezért nem alszik kint, de velem szinte sosem aludt, még akkor sem, mikor itthon éltem. Pedig én vagyok a gazdája. A férjem akkor sem szerette, ha az ágyban alszik, jogosan, de én a szőnyegre szoktatom. Tehát most egy elkényeztetett kutyát kellene visszanevelnem, de közben van egy babám is...
Nem kis feladat. Hogyan lehet?
Kedves Kérdező!
Legelső válaszoló vagyok! Annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy a férjed, amikor akarta azt a kutyát és megvette neked, talán nem úgy gondolta, hogy egy ágyban is kell vele hálnia, ráadásul családostól. Azt hiszem kompromisszumot kellene kötnötök, mert ez nem normális dolog, hogy egy gyerekes anya beengedje az ágyába a kutyát, vagy abba az ágyba feküdjön, ahova a kutya is felmegy. Én még soha nem láttam ilyet, csak hallottam róla, totál érthetetlen számomra. Talán ha megnevelnétek a kutyát, akkor a férjed is másképp állna a dolgokhoz. Beszéljétek meg, mondd el neki, hogy téged ez bánt, hogy nem szereti a kutyát, bár tudod, hogy biztos ez végett, hogy minden meg van neki engedve. Segítsen megnevelni, együtt többre mentek. Ne te próbáld meggyőzni a férjed, hogy ez normális dolog, mert nem az, így csak is neki tudok igazat adni. Ja és gondolj a gyerekedre, neki sem egészséges!!!
Ja és örülj neki, hogy ilyen férjed van, mert igen csak jó meglátásai vannak a neveléssel kapcsolatban. Lehet tőle tanulni.
Igen igazat adok neked. Meg kell nevelni, csak egy baj, nekem nincs rá időm a kicsi és háztartás mellett, és nem is egy településen élünk a szüleimmel, ahol a kutyus van. Mert nem vittem hozzánk, maradt ott, ahol felnőtt, a férjem kérte, hogy ne jöjjön velünk a kutyus. Tehát így nem igazán megy, a szüleim pedig dolgoznak, este vannak otthon csak. Tehát ez még egy megoldandó probléma. És mostmár látom én is, hogy el kell fogadnom a férjem elutasítását, mert tényleg nem ágyba való egy kutya. Csak igazán szerethetné és ahelyett, hogy bántja, inkább nevelhetné ő is. Szerintem.
Köszi.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!