Kedves Apukák! Őszintén, miért nem látogatjátok első házasságotokból született gyermekeiteket, ha egyébként második gyermekeitekért meg odavagytok?

egy érdembeli választ tudok adni:

Nagybátyám azért nem látogatja a 11 éves fiát, mert az anyja totál ellene hangolja, meg az új párja ellen... azt mondja, nem vágyik rá 2 hetente hétvégén, hogy áthozza a gyereket, aki mindenért pofákat vág, ocsmányul beszél, és egész nap a TV előtt ül, mert nem akar csinálni semmit (társasozni, focizni, kirándulni, stb.)

Amikor az új párja terhes lett (nagy nehezen!) és a gyerek tovább terrorizálta őt az ocsmány beszólásaival, akkor döntötte el, hogy többet nem hozza el hétvégén, pénteken érte megy az iskolába, elviszi egy cukrászdába, "beszélgetnek" egy órát, és ennyi.

Sajnos én sem apuka vagyok :)

Viszont az én apum sem látogatta az előző házasságból született gyerekét, és meg is volt rá a jó oka.

Ugyanis a kedves anyuka a válás pillanatától kezdve nekiállt a gyereket apu ellen hangolni. Apa az elején még ment minden láthatásra stb, de egyre elviselhetetlenebb volt a helyzet.

Kezdetben a kislány még csak bőgött hogy apu menjen vissza anyucihoz (szó szerint BETANÍTOTTA neki a banya hogy miket mondjon), utána ahogy anyuci mérge hatott, már köszönni se volt hajlandó a kiscsaj, ha találkoztak.

Így apu lemondott az egészről, lettek gyerekei akik viszont szerették...

Még apu mesélte a történetet, de hiteles, mert később nagyanyám is elismerte, pedig ő még mindig azt a csajt támogatja a kedves anyjával... :/ 21/L

A férjemnek csúnya válása volt, még sok év után is látom rajta, hogy egy kanál vízben megfojtaná az előző feleségét.

Viszont a lányáért ölne.

Amikor ment érte, mindig láttam rajta a feszültséget, hogy kénytelen összefutni az exével, de ennyi. Végül annyit változtatott a dolgokon, hogy előre odatelefonált, hogy mikor érkezik, a lánya meg a kapuban várta, így nagyrészt elkerülte az anyukát.

Most, hogy már nagyobb, eleve lakáson kívül beszélnek meg találkozót, vagy olyankor megy, amikor anyuka elutazott és esélyük sincs találkozni.

Volt egy időszak, amikor sok gond volt a lányával, ezért nagyon sok időt töltött vele, néha egy hétre a saját lakásába költözött a lányával, hogy kettesben lehessenek. Egyszer kicsit félve kérdezte, hogy nem baj nekem, hogy esetleg háttérbe szorulok emiatt?

Mondtam, hogy egyrészt csak annyit várok el, hogy szóljon előre (tudjak róla), amúgy felnőtt ember, gyerekkel, én is így ismertem meg.

Másrészt baromira elgondolkodnék a közös gyereken, ha nem azt látnám, hogy a lánya áll az első helyen.

Miattam egyszer mondott le találkozót a lányával, amikor be kellett vinni a kórházba, mert vesegörcsöm volt és a padlón zokogtam a fájdalomtól. Mondjuk akkor a lánya is mondta, hogy hagyja őt a fenébe, vigyen be a kórházba, majd találkoznak másnap, 40 fokos lázzal velem foglalkozzon. (Részemről is ez volt az egyetlen eset, amikor kértem, hogy most ne találkozzanak, mert megpusztulok a fájdalomtól, vigyen orvoshoz azonnal.)

Azért az nem úgy van, mint az első pár vehemens hozzászóló írta, hogy akkor majd téged is elhagy. Apósomnak van az előző házasságából egy lánya, akit a férjem és a testvére nem is ismer. A házasság véget ért, részleteket nem, tudok, miért, meg hogy miért alakult így. De! A 2. házasságból van a férjem és a testvére, és apósnál jobb apát nem lehet elképzelni. Mindene a 2 gyereke. Ebből azt következtetem ki, hogy önmagában nem mindig és kizárólag a férfi a hibás, ha úgy alakul, hogy nem tartja a kapcsolatot a gyerekkel. Ha van ott egy anya, aki megnehezíti a dolgot, ellene neveli a gyereket, akkor benne van a pakliban. Más dolog, hogy női fejjel azt mondom, én sem értem meg, aki le se sz..ja a gyereket. Másik ismerősöm is így van. Szokott mesélni a gyerekéről, akit már 10 éve nem látott, nagy szeretettel beszél róla. Neki az anyjával romlott meg a kapcsolat, megcsalta a nő. Szerintem itt az lehet, hogy volt olyan, hogy nem tudott menni, (meg nem tudott gytartást fizetni, munkanélküli lett), és a kedves anyuka nem engedte, hogy akkor lássa a gyereket. Mikor egyenesbe jött, akkor meg már nem mert menni, mert mit szólnak, anyuka talán el is zavarná, a gyerek ki tudja, mit gondol róla, nem mert menni, félt a szemébe nézni. Ez a 22-es csapdája, nem mer menni, mert mit gondol a gyerek, de a gyerek épp azért gondolja, amit, mert apuka nem megy.

Szóval az első válaszadóknak nincs feltétlen igaza, após 00 éve él anyóssal, példás apja a 2 gyereknek, annak ellenére, hogy a legnagyobbat rég nem látta.

Én is nő vagyok, de egy munkatársam mesélte a becsúszott gyerekről, akit egy olyan nő szült neki, akit nem szeretett, hogy amikor meglátta újszülöttként, nem az jutott eszébe, hogy ez az ő gyereke, hanem hogy most mihez kezdjen vele, kije ez neki?

Talán ez egy magyarázat: a férfiak nem élik meg a terhességet, nem kötődnek önmagában a gyerekhez, hanem az első időkben a kapcsolatot az anyával való viszony határozza meg. Ha az anyát nem szeretik, a gyerek önmagában nem jelent nekik mást, csak terhet.

Más a helyzet, ha a gyerek egy jó kapcsolatba születik, ami már akkor romlik meg, ha a gyerek nagyobbacska, 4-5 éves. Ekkorra az apának is kialakul már valamiféle emberi kapcsolata a gyerekkel. Ilyenkor a kötődés is nagyobb eséllyel marad meg.