Kedves Apukák! Őszintén, miért nem látogatjátok első házasságotokból született gyermekeiteket, ha egyébként második gyermekeitekért meg odavagytok?

OFF: A 4 éves kislány azért még nem olyan nagy. Simán tudna vele jó kapcsolatot kialakítani, csak egy kis türelemre lenne szükség hozzá (nyilván nem fog egyből a nyakába ugrani, h jajj, apa, de jó, h látlak, hiszen eddig nem is találkoztak sűrűn). Most még lehetne jó viszony köztük, de mondjuk 8-10 év múlva ez már esélytelen.

Egyébként lehet enyhíteni a jelzőket, de aki csupán a volt párja iránt érzett ellenszenv miatt nem látogatta eddig a gyerekét, annál azért problémák vannak. Nem a párját kell látogatni, hanem a gyerekét, ha eddig nem jut el agyban, az nagyon szomorú...

Én se vagyok apuka, az én apám is olyan volt, mint a párod.

Én mindig másodrendű voltam mindenben, ha a féltestvérem ajándékot kapott gyerekkoromban, pl. egy magnót, én egy kazettát. Soha nem vitt el magukkal nyaralni. Felnőtt koromban kitagadott gyakorlatilag, azt mondta, hogy csak a féltestvérem a gyereke, én csak vendégként mehetek a házába. Amikor meghalt, semmit sem örököltem utána, mert már a halála előtt a "gyerekére" íratta mindenét.

Szóval a féltestvéremet szerette, engem nem. Szóval ha a te férjed is ilyen lesz, hát...

Nem nagyon hiszem, hogy apukák fognak ide írogatni, de sok szerencsét hozzá.

Azért akik eddig hozzászóltak (én is, nem ismétlem most magam), szerintem írtak elgondolkodtató dolgokat, bár szerintem cseppet átsiklottál felettük és kötöd az ebet a karóhoz.