Miért van ennyi gyűlölködés családon belül? Főleg az anyós-meny kapcsolatokra gondolok.

Mert mindig lesznek olyan helyzetek ahol nincs egyetértés .

Nekem is van vejem,volt már nézetkülönbségünk.Sőt !

Nagyon nehéz megtalálni a legjobb megoldást

de ha tényleg szeretettel közelitünk a dologhoz ha azt nézzük h a gyerekünknek mi a legjobb akkor lesz igazi megoldás

Kettőn áll a vásár!meg kellene beszélni higgadtan a dolgokat,de ez még a házaspárok között sem megy mindig.

Eszembe jut egy régi történet:

A papa együtt élt a családdal.Beteg volt,és evés közben mindig az asztalra lötykölte az ételt.A menye egy fatányért adott neki,és a verandára ültette enni.

Látják egyszer,hogy az ötéves kisfiuk farag valamit.?Megkérdezték : mi lesz ez?Válasz : tányér nektek,hogy ha öregek lesztek,legyen miből ennetek.

Érdekes módon a saját anyánkkal sosincs bajunk.

Szia!

Megígérem, nem "körözöm" ma már a témát és próbálok a kérdéshez híven intelligensen válaszolni. Az alap az, hogy nekem egy rendes , jószívű anyósom van. Ő se tökéletes (ahogy én sem!!) , szeret mindenre rálátni , de jó a kapcsolatunk, és ennek örülök. Számtalan példát hozhatok rá (pl. kismama vagyok, aggódik értem; babrucikat vesz; nem okít ki, hanem tanácsokkal lát el...stb.) Jó fiút nevelt , az én férjemet. Szeretnék én is hasonló típusú embert, fiút nevelni majd; és próbálom "átgondolni" azokat a dolgokat , amik esetleg az ő szemszögéből negatívak lehetnek.

Azonban. Vannak olyan dolgok, amiken egyszerűen nem lehet átlépni. Ha egy anyós uszít , vagy a rá bízott gyereket veszélyezteti; és nem azzal, hogy kettőt köhint rá , hanem pl. elviszi úgy sétálni, hogy nem szól róla senkinek, de főleg nem az anyjának; leejti a kezéből,vagy permetszeres levegőben sétáltatja...hát , akkor már egy kicsit elgondolkodhatunk, nemde?

Nem kell rá választ adni , mert sejtem a végét. Te is, én is máshogy látod a dolgokat ; de tartsuk ezt tiszteletben... :)

nézd, ha minden oké lenne a kapcsolatukban valószinüleg nem szidnák az anyóst. én fiatal szülő vagyok és szent meggyőződésem, hogy míg élek, segíteni fogok a gyerekeimnek, úgy anyagilag, mint érzelmileg. azt gondolom, ez az életem értelme és a kutya kötelességem. de vannak szülők, akik nem így gondolják, akik kirepítik a fiókát, aztán lesz ami lesz, boldoguljon, ahogy tud. nem izgatja, hogy segítsen a gyerekén, nem nyújtja azt az érzelmi támaszt, hogy őrá bármikor számítani lehessen. naaaa, az ilyen anyós nem lesz sztáranyós.

szerintem.

Nekem pár hónapja volt egy nagyon csúnya vitám a férjemmel. Azt mondta, hogy az én anyámat nem lehet elviselni hosszútávon, mert mindenbe beleszól. Igaza volt, de anyut csak a jószándék vezette. Nekem kellett közbeavatkozni és nagyon rosszul esett, hogy mindkettőt szeretem, és ők meg veszekednek.

Megmondtam a férjemnek, hogy én soha mégcsak rosszat sem gondoltam az ő szüleiről és nem tűröm, hogy igy beszéljen anyuval. Anyunak meg megmondtam, hogy ne avatkozzon bele a mi dolgunkba, csak, ha kérjük. Azóta szent a béke.

Hozzáállás kérdése az egész és a békés együttéléshet sok-sok kompromisszun kell. Mindig a másik szemszögéből is meg kell nézni a dolgokat és mindig meg kell beszélni. Sok félreértés és utánna sértődés van, ha két ember elbeszél egymás mellett vagy nem is beszél egymással, csakn mindenki a maga igazát hangoztatja.

Első válaszolónak tökéletesen igaza van.De szerintem az anyós-meny kapcsolatban több múlik az anyóson mint a menyen.

Mert:amikor hazavisz minket bemutatni a családjának életünk szerelme,szerintem mindannyian vagy majdnem mindenki megpróbál kedves lenni,és jó kapcsolatot kialakítani.Anyós szokott az lenni aki kritikus a fia választottjával,sokaknak nincs az a nő akit méltónak találna az Ő fiához.Aztán később mikor már a fiatalok kezdik élni a saját kis életüket,ugye nem a meny akar anyóséba avatkozni,hanem fordítva szokott ez lenni.Aztán ha baba születik akkor ott akar a legokosabb lenni...stb...lehetne még sorolni.Szerintem egészen egyszerűen azt kellene tudomásul venni,hogy mindenkinek a magánéletét tiszteletben kell tartani,és nem bele avatkozni semmilyen szinten sem.Mert ezt általában a fiatalok,főleg a menyek nagyon zokon veszik,és ebből alakul ki az utálkozás.Főleg ha anyós erőszakos,és nem tágít.Tanácsot akkor kell adni,ha kérik.Ha valaki kéretlenül bombázza vele a másikat az egy idő után hihetetlenül idegesítő.Mert persze mindent csakis jó szándékból tesz.Csakhogy a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve.Biztos,hogy aki idősebb annak több a tapasztalata,többet megélt már,bölcsebb...stb...de ne akarja a fiatalokra erőltetni akkor sem az elképzeléseit.Lehet,hogy Ők másképpen szeretnének élni,máshogy csinálni dolgokat,másképp állnak a gyerekneveléshez...stb...de ez csakis az Ő dolguk,szívük joga.A fiatalok maguk akarják kialakítani a saját életüket szokásaikat,és aki hozzájuk megy,az ahhoz alkalmazkodjon,és ne a sajátját akarja oda vinni.

Én itt látom a legtöbb problémát,hogy nem hajlandóak egyesek tiszteletben tartani a mások életét,amit még akkor is kell,ha a saját felnőtt gyerekünkről és családjáról van szó.Lehet egymást okosan távolról is szeretni.Sokkal jobb mint közelről gyűlölni.

azért vannak viták, mert a mamák régimódiak, a mai nők meg nem, és félnek, hogy az egyetlen kisfiúkat, a szemük fényét ellopják tőle, nehéz elengedni, fél hogy mi van ha megbántják, vagy kihasználják.

A nők főleg féltékenyek a női rokonok miatt :) Főleg a zsémbesebbek, a meny meg esetleg azt hiszi, hogy az anyuka a fiát ő ellene akarja fordítani, és válasz elé állítani, hogy ő vagy a feleség?

Párom öccsének a csaja nem mer találkozni a páromék anyukájával, szégyenli magát, ki tudja miért. Szerintünk simlis az a csaj és van rejtegetni valója. Én első alkalommal szivesen ismerkedtem meg az anyósjelöltemmel, jól kijövünk, de az a csaj több mnit fél év párkapcsi után sem képes megismerkedni a párja anyjával, ez felháborító. Sőt emiatt hagyagolja is a srác az anyját, pedig a hölgy messziről jön mnidig látogatóba és nagyon ritkán, eddig mindig hívta őt telefonon, érdekes én sosem mnodtam a páromnak, hogy én vagy az anyukád, válassz! Aki ilyenre kéri az nem normális. Még jó hogy valaki nem a párját választaná, hanem az aranyos anyukáját, ő semmit nem csinált, hogy így viselkedjen a csaj, minek bujkál? Ők nem veszekednek, csak ez az Ildikó néninek nagyon bántó.

Azért amiért a múltkor kiírtam a"anyukák miért nevelitek puhány emberekké a gyerekeitekek. c kérdést!

Most is 2 kérdés született ezzel kapcsolatban, pedig szegény gyereket a nagyi csak az utcába vitte ki, az anyuka meg leordította a fejét.

Szinte már csak anyatigrisekből áll a világ, mindenkire ugranak, hisztárikus pi*ákká válnak, már bocs érte... utána meg csodálkoznak ha a férjük elhagyja őket...