Emberek, akiket senki sem ért meg: sem a család, sem a barátok?

Padlón vagyok, ezért kicsit jól esne tudni, hogy nem vagyok egyedül. A családom már az agyamra megy, folyamatosan keresztbe tesznek (20 éves lány vagyok, az egyetem miatt kényszerülök itthon élni). Nem szeretnek, sőt egy szörnyetegnek tartanak, csak mert nem viselek el néhány dolgot (pl a menstruációs vérrel összevérezett kukafedelet vagy a kilyukasztott ruháimat, és ezek miatt sokszor mondogatok nekik, mert mindig csinálnak valami ilyen dolgot, igazi disznóólban élünk). A gyulladt lábujjammal már járni nem tudok, cipőt sem bírok húzni, de a kocsit tavaszig nem vihetem sehová (a határon túl, 20km-re innen megcsinálná egy jó szakember olcsóbban, mint itthon, de nincs kocsi, mert szét van rohadva, de a szüleim addig rohadtan is hajtani akarják, veszélyesen (holott jó anyagi körülmények közt élünk).

Minden nap kiverik valamivel a biztosítékot, mindennapos fejfájást okoznak, minden nap miattuk sírok. A barátaim sem nyújtanak vigaszt, mind vagy külön élnek a családjuktól (mert fizetik nekik, nekem egy fillért sem hajlandóak), vagy megértő, rendes szüleik vannak, így ha elmesélem nekik a dolgokat, akkor sem értik meg igazán. A párom is csak bólogatós kutyát játszik, de szerintem nem ért meg igazán és szerintem engem lát bűnbaknak, csak mert kissé szigorúbb természet vagyok (ha én rendet teszek, elvárom mástól is, hogy legalább a véres kukát letörölje maga után, szerintem ez nem elviselhetetlen természet). Egyedül a cicám mellett sírhatom ki magam, de tudom, még ő is csak a kapott étel miatt szeret. Legszívesebben egy lakatlan szigetre költöznék, elegem van a környezetemből, már örülök, ha az egyetemen lehetek, mert ott legalább elfogadnak és kedvesek velem. Dolgozni sajnos a sűrű órarendem és a felsőfokú nyelvvizsgára való készülés miatt nem igazán tudok, alkalmi munkákat vállalok, de az a pénz hamar elfogy.

Más is van hasonló helyzetben, akit senki nem ért meg, pedig próbálkozik minden téren a legjobbat hozni? Aki segít a családjának (mert segítek a házimunkában sokat), aki próbál normális életvitelt folytatni, mégsem sikerül mások miatt? Aki nem tud szabadulni egy hasonlóan rossz helyzetből? Én csak az egyetem után látom a kiutat, de a szüleim komolyabb támogatása nélkül még akkor is évekbe telhet, míg különköltözhetek.