Mit tennél, vagy hogy reagálnál, ha megtudnád, hogy a (friss) feleségednek nem lehet gyereke, mert nem fejlődött ki a petefészke? És késöbb megtudod, hogy ő sejtette már az esküvő előtt, csak félt, nem mondta el.

akik azt írják, hogy minden menne tovább, azok akkor is ezen a véleményen lennének, ha a férjről derül ki, hogy nem lehet gyereke?

ahol az egyik fél szeretne gyereket de a másiknak nem lehet, ott bizony nagy gondok lesznek évekkel később

Dehogy ezt írnák..

ennek a témának azért nincs többek között lassan hitele, mert itt mindenki a nemet nézi. Ha nő csal az rendben van, ha férfi, akkor szemétláda..a válás témakör ugyanez.

Ezeket pedig felnőtt, középkorú emberek írják. Én ezért nem is kérdezek itt soha, minek kérdezzek, ha igazat adnak, csak mert nő vagyok? Objektív vélemények érdekelnének, de ebből rohadt kevés van itt.

(És ezt most nem szántam személyesen senkinek, csak válasz az előző válaszoló általános kérdésére)

Miből gondolod, hogy ha szerinted elhagyott volna esküvő előtt ezért, akkor most nem lesz belőle válás? Vagy miben bíztál?

Nem értem a logikáját...

Ha egy nőnek CÉL a házasság,akkor belőle soha nem lesz jó feleség.

Egy házasságban az egyik legfontosabb dolog az őszinteség és a bizalom.

Ezt ez a nő eljátszotta. Ha tini korbán voltak problémái,akkor még az esküvő előtt kellett volna elmennie kivizsgáltatni magát,és elmondani a vőlegényének,hogy nem lehet gyereke. Ez lett volna a tisztességes eljárás. Akkor is,ha számíthatott volna arra,hogy elhagyják.

Ez a nő nem szerette igazán a vőlegényét,csak mindenáron asszony akart lenni.

A férj helyében elválnék tőle. Nem azért,mert nem lehet gyereke,hanem azért mert HAZUDOTT!

Mellesleg,a katolikus egyház nem engedélyezi a válást. De ebben az esetben elválasztanák őket.

1. Az elképzelhetetlen, hogy egy felnött nö, aki nemi életet is él, még soha nem volt nögyógyásznál, ahol már régen kiderült volna ez a rendellenesség.

2. Ha van ilyen gyanum, akkor még jóval az esküvö ELÖTT elmegyek orvoshoz kivizsgáltatni magam.

3. Ha ilyen sejtelmem van, akkor semmiképpen nem megyek addig férjhez, amig nincs tisztázva a dolog.

4. A férj helyében azonnal otthagynám a nöt, mert ebben az esetben nincs meg az az alap, ami szükséges egy házassághoz, nevezetesen, hogy meg tudjak bizni a feleségemben.

5. Ilyen esetben - ha a nö eltitkolta, hogy meg lehet gyerek, nem kell elválniuk, mert a házasság érvénytelen, meg nem történtnek számit jogi szempontól.

-az rég rossz, ha az esküvő a cél.

-mint azt többen is írtuk, a titkolózással van a baj, ha az esküvő előtte elmondja a pasinak, abból nincs probléma, mivel szeretik egymást, támogatják egymást, MEGBÍZNAK EGYMÁSBAN, meg tudják oldani, és minden valószínűség szerint ezen is lettek volna minden erejükkel (ezek számomra azért magától értetődő dolgok, mert hiszen házasságra készülő párról beszélünk, de a szóban forgó kapcsolatból a naggyal szedett rész úgy tűnik hiányzik. ha a pasi lelépett volna emiatt az esküvő előtt, az őt minősíti, és a kapcsolat komolyságát, szóval abban az esetben én már a menyasszony helyében sem ragaszkodtam volna az esküvőhöz.

-ha nekem gyanúm lenne arra, hogy esetleg meddő vagyok, most azonnal kivizsgáltatnám magam, nem várnék addig az orvossal, amikor már aktuális lenne a gyerekvállalás, csak mert ettől függetlenül is fontosnak érzem, hogy tudjam, mi zajlik a testemben, nem értem, hogy a kérdező hogy élt nyugodtan úgy évekig, hogy ennek nem járt utána

Anyám első házassága zátonyra futott a férj hűtlensége miatt (túlzottan szerette a szakmáját, szülész-nőgyógyász volt...). Egyidőben derült ki a hűtlenség, és hogy anyám terhes. Huszas évei elején volt, mondta, hogy ezt így nem, abortusz.

Valamit eltoltak, ki kellett venni az egyik petefészkét, a másik nem igazán működött, mondták, hogy gyerekre ne számítson.

Harmincas évei közepén találkozott apámmal, ezeket elmondta neki néhány hónap után. Apám ennek ellenére feleségül vette, mondván ellesznek ketten. Az már a sors fintora, hogy utólag derült ki, az esküvőn terhes volt velem (apám literszám itatta pálinkával, mert folyton hányt :)).

Viszont a fenti okból testvérem már nem lett, mert elfogytak a petesejtek és 40 évesen beköszöntött a klimax nála.

De a fő mondat a történetben, hogy apám abban a hitben vette el, hogy soha nem lehet gyerekük!

"A biológiából 1-esező válaszolónak pedig: ha jobban belegondol, akkor a kérdező azt írta, hogy a nő csak sejtette, hogy valami nem oké. Ez azt jelenti, hogy semmi drasztikus jel (pl.: a menstruáció hiánya) nem utalt arra, hogy nincs megfelelően kifejlődött petefészke. Ha pedig menstruál, akkor előfordulhat, hogy van életképes petesejtje."

te gondolj bele jobban, ugyanis a nő nem csak sejti hogy baj van, hanem tudja, mert már volt orvosnál, a sejtés az esküvő előttre vonatkozott, azóta a petefészek hiánya már beigazolódott. tehát az állításom helytálló volt, bocs