Mérgező apóssal mit lehet tenni?

Apósomat alapból nem kedvelem, "fogtechnikus", a férjemnek se volt jó apja és deklaráltan önző ember. Szerencsére nem szószátyár, így havi egy művigyorral elintézzük egymást, nem erőltetjük a mélyebb barátságot.

Anyósomnak jobb a természete, de valamiért nagyon erősen a férjéhez húz, csak neki lehet igaza bármiben.

Hétvégére a férjem szervezett a lányának névnapozást, tény, hogy hülyén lett megszervezve, mert két órával az államvizsgám után volt. Akkor már eléggé mosott kaka állapotban voltam, három kávé arra volt elég, hogy ne boruljak fel. Nem voltam túl kommunikatív meredtem magam elé nagyrészt a kimerültségtől.

A férjemmel vitatkoztam is az est előtt, hogy ez most a hátam közepére se, annyira fáradt vagyok, de aztán próbáltam jó képet vágni az egészhez.

Mivel a férjem próbált nekem és a szülőknek is megfelelni, két óra után megkérte őket, hogy vigyék haza a lányát (nekik unoka) és köszöni, hogy eljöttek. Akkor az anyukája fél szóból értve ugrott, a férjét is ösztökélve. Após finomkodás nélkül közölte, hogy az nekik plusz 10 km, nemááááá. Teszem hozzá, jó anyagi körülmények között élnek, így inkább nem minősítem, hogy apósnak fájt a 10 km benzinpénz, mert egy évben egyszer neki kell hazavinnie az unokáját...no comment.

Távozás után fél órával anyós magából kivetkőzve felhívta a férjemet és leordította a haját, hogy mekkora szemét, hogy alig értek ide, már ki lettek téve.

Elismerem, hogy nem volt túl szerencsés a dolog, én is jobban képben lehettem volna, hogy marasztalom őket, de nálam is győzött a fáradtság, már mindenhová ágyat vizionáltam.

Abban biztos vagyok, hogy após hergelte fel. A hivatalos álláspontjuk, hogy apósnak miattunk 180-as a vérnyomása (nem, saját maga miatt, mert tankolni kellett és fájt neki...), anyós pedig azóta sír.

Apósom nem érdekel, tényleg egy végletekig önző ember. Viszont anyósom már más tészta, rá nem jellemző az ilyen kirohanás.

férjemet is sajnálom, mert az egész az ő fejére borult. Próbáltam hívni anyósomat, apósom vette fel, mondta, hogy később fog csak felkelni. Elmondtam, hogy azért telefonálok, hogy elnézést kérjek. Szerinte ez nem jó ötlet, mert megint csak sírni fog.

Mondtam, hogy nem baj, pont emiatt fogom keresni, hogy ezt tisztázzuk.

A gondom az, hogy valóban elnézést szeretnék kérni abban, amiben mi hibáztunk, viszont kérdőjel van bennem, hogy após mit fog duruzsolni neki otthon.

A férjemet korábban számos esetben cserben hagyták, após volt az ötletgazda, anyós meg inkább mellé állt. Kicsit tartok attól, hogy ha most az egész felelősséget magamra vállalom, akkor azzal időlegesen a férjemet kihúzom a trutyiból, de esetleg após feljogosítva érzi magát, hogy nekik minden jár, de ők soha nem hibáznak.

Néhány gyors példa korábbról, ami miatt én is haragszom apósra, mert ilyeneket tett a férjemmel:

- férj 12 éves, szülinapja van. Após megjelenik egy magnóval, ami akkoriban X-box kategória volt. Férjemnek fülig szalad a szája, boldog. Após odaadja a nővérének, akinek se szülinapja, se semmi...

- férj 21 éves, besikerült gyerek miatt házasodik (nem velem), éheznek, fáznak. Kér pénzt tüzelőre, hat hónapos baba is van. Após közli, hogy most nincs rá keret, mert utaznak Indiába nyaralni.

- férj még mindig csóró, fűtés elromlott, apja megy szerelni. Összegányol mindent, kár az eredeti kétszerese. Após pénzt kér a benzinért és a munkájáért, amikor azért kértek segítséget tőle, mert nem volt pénz szerelőt hívni.

A férjem tudom, hogy az anyját szereti. Viszont ott van, hogy apósnak hatalmas befolyása van anyósra (fogalmam sincs, mit tud, hogy ennyire tud 40 év után is hatni rá), így nem tudom, hogyan segíthetnék az anyjával rendezni a kapcsolatot, após kihagyásával. Vele a férjem se szeretné, meg én se vagyok oda érte...