Mit kezdenétek olyan apóssal, akinek semmi sem jó?
Mindenben talál hibát, az, és csak az a jó, amit ő mond.... Nem is lehet vele vitatkozni. Alapvetően jó szándékú, de sokszor csak nyelek, és nem szólok vissza, úgy vagyok vele, hadd mondja, én ugyan nem fogok veszekedni, csak már nagyon idegesítő. Ő az, aki mindenkinél mindent jobban tud.
Voltatok már így?
Dettó. Úgy beszél mindenkihez, mintha csak neki lenne esze mindenki más szellemi fogyatékos lenne. Csak neki van igaza, mindenhez ért MINDENHEZ. Közben meg elitta a fél agyát és hát mint mondjak az ötleteiről.
Én mindig hülyének tettetem magam, ha beszélni kell vele, mert másnak nincs értelme, és máshogy nem lehet megszabadulni tőle...
Nem igazán tudsz vele mit csinálni sajnos. Meghallgatod a hülyeségeit, azt annyi.
Nincs értelme ilyen emberrel leállni vitázni.
2 füled van nem? Akkor meg hadd mondja. :)
Szerintem, rakd szépen finoman helyre, vagy ignoráld. A másokban vagy azok munkájában örökösen hibát kereső és találó, "csak én lehetek a legjobb, csak az én munkám a legeslegjobb" típusú ember egyáltalán nem biztos, hogy jószándékú - de biztosan önös! -, ne mentegesd ezzel az agresszióját!
Amikor legközelebb elkezd papolni és bezzegelni, csicskáztatni, vagy kritizálni, akkor vagy hagyd őt AZONNAL faképnél, vagy azonnal térj át más témára. Csináld ezt addig, amíg észbe nem kap. Ha valóban jószándékú, akkor abba fogja hagyni ezt a helytelen viselkedést, ha nem, akkor neked/nektek ( a férjeddel vagy a feleségeddel) kell meghúznotok azt a kört, és megadni azt a távolságot, ami számára elérhető veletek kapcsolatban.
Vagy nyeltek tovább - de akkor nem kell panaszkodni járni sehova, ide sem. Az ugyanis nem fair, hogy te benyeled a feszkót, nem mersz ellentmondani, mert gyáva vagy, aztán ide jössz és ráöntöd panaszkodás formájában másokra.
Szinte minden após ilyen. Mindenről azt hiszik, hogy nekik kell megtanítaniuk nekünk, mert mi még biztos nem tudjuk. Vagy ha tudjuk, akkor nem jól, mert nem úgy ahogy Ők.
Ez szerintem mindíg így volt, és mindíg is így lesz. Én úgy vagyok vele, hogy érdeklődéssel hallgatom, "tanulok" így pár perc az egész. Ő boldog, és én is, hogy sikerélménye van. Ezerszer jobb, mint a veszekedés. Had örüljön.
Valahogy így vagyok én is. Még a szüléshez is jobban ért...Hadd mondja, csak néha már... húúú. A férjemnek meg nem mondom a magamét, mert tudom, rossz lenne neki tőlem hallgatnia, meg úgy vagyok, hogy szereti az apját, én nem állok közéjük. Nem teszem 2 tűz közé. Nem találkozunk sokszor, de épp elég. Miért kell 2 kutya, elég egy is, a gyerek mit eszik, miért azt, miért nem amazt, minek szekrénysort venni, és miért most, meg miért ilyet....Meg amúgy is csúnya.... És nem is kell. És ha pl. összeveszik a sógorral, az is hülye, mert minden úgy van, ahogy ő mondja, esély sincs meggyőzni, hogy talán mégsem...
A lánya miért nem megy férjhez, aztán meg miért ment férjhez, és miért ott laknak, ahol. Amíg náluk laktak, az volt a baj, amikor elköltöztek, akkor az. Egy híradóról sem lehet vele beszélni, mert mikor mondanám a véleményem, közli, hogy ez nem így van... És esélyem sincs folytatni. Bólogatok, mert rájöttem, hogy az az ember, akit nem lehet meggyőzni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!