Mérgező apóssal mit lehet tenni?
Apósomat alapból nem kedvelem, "fogtechnikus", a férjemnek se volt jó apja és deklaráltan önző ember. Szerencsére nem szószátyár, így havi egy művigyorral elintézzük egymást, nem erőltetjük a mélyebb barátságot.
Anyósomnak jobb a természete, de valamiért nagyon erősen a férjéhez húz, csak neki lehet igaza bármiben.
Hétvégére a férjem szervezett a lányának névnapozást, tény, hogy hülyén lett megszervezve, mert két órával az államvizsgám után volt. Akkor már eléggé mosott kaka állapotban voltam, három kávé arra volt elég, hogy ne boruljak fel. Nem voltam túl kommunikatív meredtem magam elé nagyrészt a kimerültségtől.
A férjemmel vitatkoztam is az est előtt, hogy ez most a hátam közepére se, annyira fáradt vagyok, de aztán próbáltam jó képet vágni az egészhez.
Mivel a férjem próbált nekem és a szülőknek is megfelelni, két óra után megkérte őket, hogy vigyék haza a lányát (nekik unoka) és köszöni, hogy eljöttek. Akkor az anyukája fél szóból értve ugrott, a férjét is ösztökélve. Após finomkodás nélkül közölte, hogy az nekik plusz 10 km, nemááááá. Teszem hozzá, jó anyagi körülmények között élnek, így inkább nem minősítem, hogy apósnak fájt a 10 km benzinpénz, mert egy évben egyszer neki kell hazavinnie az unokáját...no comment.
Távozás után fél órával anyós magából kivetkőzve felhívta a férjemet és leordította a haját, hogy mekkora szemét, hogy alig értek ide, már ki lettek téve.
Elismerem, hogy nem volt túl szerencsés a dolog, én is jobban képben lehettem volna, hogy marasztalom őket, de nálam is győzött a fáradtság, már mindenhová ágyat vizionáltam.
Abban biztos vagyok, hogy após hergelte fel. A hivatalos álláspontjuk, hogy apósnak miattunk 180-as a vérnyomása (nem, saját maga miatt, mert tankolni kellett és fájt neki...), anyós pedig azóta sír.
Apósom nem érdekel, tényleg egy végletekig önző ember. Viszont anyósom már más tészta, rá nem jellemző az ilyen kirohanás.
férjemet is sajnálom, mert az egész az ő fejére borult. Próbáltam hívni anyósomat, apósom vette fel, mondta, hogy később fog csak felkelni. Elmondtam, hogy azért telefonálok, hogy elnézést kérjek. Szerinte ez nem jó ötlet, mert megint csak sírni fog.
Mondtam, hogy nem baj, pont emiatt fogom keresni, hogy ezt tisztázzuk.
A gondom az, hogy valóban elnézést szeretnék kérni abban, amiben mi hibáztunk, viszont kérdőjel van bennem, hogy após mit fog duruzsolni neki otthon.
A férjemet korábban számos esetben cserben hagyták, após volt az ötletgazda, anyós meg inkább mellé állt. Kicsit tartok attól, hogy ha most az egész felelősséget magamra vállalom, akkor azzal időlegesen a férjemet kihúzom a trutyiból, de esetleg após feljogosítva érzi magát, hogy nekik minden jár, de ők soha nem hibáznak.
Néhány gyors példa korábbról, ami miatt én is haragszom apósra, mert ilyeneket tett a férjemmel:
- férj 12 éves, szülinapja van. Após megjelenik egy magnóval, ami akkoriban X-box kategória volt. Férjemnek fülig szalad a szája, boldog. Após odaadja a nővérének, akinek se szülinapja, se semmi...
- férj 21 éves, besikerült gyerek miatt házasodik (nem velem), éheznek, fáznak. Kér pénzt tüzelőre, hat hónapos baba is van. Após közli, hogy most nincs rá keret, mert utaznak Indiába nyaralni.
- férj még mindig csóró, fűtés elromlott, apja megy szerelni. Összegányol mindent, kár az eredeti kétszerese. Após pénzt kér a benzinért és a munkájáért, amikor azért kértek segítséget tőle, mert nem volt pénz szerelőt hívni.
A férjem tudom, hogy az anyját szereti. Viszont ott van, hogy apósnak hatalmas befolyása van anyósra (fogalmam sincs, mit tud, hogy ennyire tud 40 év után is hatni rá), így nem tudom, hogyan segíthetnék az anyjával rendezni a kapcsolatot, após kihagyásával. Vele a férjem se szeretné, meg én se vagyok oda érte...
válasza:Nem csak a kérdező szavazata számít, kedves utolsó.
Amúgy nem mindegy.
Kérdező! Nem tudok most mást mondani, minthogy pihentesd a témát. Meglátásom szerint semmi sem történt, amin így ki kellett volna borulniuk.
Az pedig, hogy a férjeddel hogyan bántak, szerintem teljesen más tészta.
Anyósod kapcsolatfüggő, aféle bólogató autótacskó. A férjed rossz gyermekkoráról ő pontosan úgy tehet, mint az apósod.
De most feltennék egy elméleti kérdést! Ha az apósodék másként bántak volna a férjeddel, és az előző házasságát támogatták volna, akkor együtt lennétek-e?
Nem pontoztam senkit. Itt minden regisztrált olvasó pontozhat, így őket kérdezze, aki pontozást kapott.
Nem tudom, nekem más a szülői hátterem. Nekem gyerekkoromban mondták, hogy ha sorozatgyilkos leszek, akkor is gyerekük maradok. Bennem így épült fel a szülői imázs és magamat is így képzelem el később - remélem sikerül is így.
A férjem jó ember, mindenki szereti, csak a szülei ilyenek vele valamiért...
Az én szüleim jóban vannak az övéivel, barátok. Az apjáról ők is hasonlóan vélekednek, ahogy írtam.
A férjemnek szerintem jogosan fáj, hogy az apjával NINCS közös élménye gyerekkorából se. Soha nem ment el öt percet focizni vele, nem ült le vele beszélgetni, egyszerűen nem volt az apja.
Az anyjához húzna, aki most tényleg jogosan sértődött meg. Felhívtam, elnézést kértem. A férjem is próbálta, de rácsapta a telefont. Felajánlotta, hogy legközelebb főzünk mi és elvisszük hozzájuk, hogy az anyukájának ne kelljen fáradnia ezzel, de azért is el lett hajtva.
Mit lehet még ilyenkor tenni?
10:36 - igen, mert a férjem se akarta az a házasságot, kötelességtudatból vállalta a becsúszott gyerek miatt. A végén már annyira ölték egymást, hogy el is váltak. Utána találkoztunk mi, tehát a válás nem volt a személyemmel összefüggésben.
A férjem azt mondta, hogy akkor a déli régiók irányították, ez tartotta főleg abban a kapcsolatban. Társként nem váltak be egymásnak, az esküvőn is már hurkot érzett a nyaka körül, de kötelességének érezte, hogy vállalja a családi életet, mert ő is ott volt a gyerek gyártásánál.
Egyébként nem lettek kidobva fél óra után. Három órát itt töltöttek, este tíz óráról beszélünk.
Én ötkor keltem két órányi alvás után az idegesség miatt, nyolcra be kellett mennem és fél négykor végeztünk, négyre értem haza. Anyósék késtek egy órát, hétre értek ide az ígért hat helyett. A "kidobás" tízkor történt. De mint írtam, felhívtam őket és elnézést kértem, mire annyi volt a válasz, hogy a férjem egy szemétláda és ő tehet mindenről és nincs bocsánat.
Szóval akik írtak, megköszönöm, ha ezesetben is tudnak valamilyen foganatosítható tanáccsal szolgálni, hogy most mi legyen a következő lépés? Ugyanis nekem már nincs ötletem.
válasza: válasza:Az a számomra érthetetlen az egészben, hogy a férjem korábbi házasságánál az "exnej miatt volt rossz a kapcsolatunk" - mármint a férjem és a szülei között.
Logikus az lenne, ha most én kerültem volna célkeresztbe, de nem. Most az a jelszó, hogy "kibújt a szög a zsákból, nem is exnej miatt, hanem a fiúnk tehet róla".
Őt sajnálom a történetben, mert látom, hogy iszonyú rosszul esik neki, dühös és csalódott, de inkább visszanyeli. Reméltem, hogy a saját fejemre tudom húzni a xaros vödröt az övé helyett, de nem, most ő a bűnbak.
Nekem a legszívszorítóbb az volt az egész történetben, amikor a férjem azt mondta, hogy az én szüleimet (akiket igazán csak néhány éve ismer) sokkal inkább a szüleinek érzi, mint a sajátjait, mert többet tettek érte. A többet tettek nagyjából abban merül ki, hogy figyelnek rá, ha valami történik vele, akkor felhívják, észben tartják a dolgait, ha ott vagyunk, akkor leülnek vele beszélgetni, tanácsot adnak, vagy közös tevékenységet kezdeményeznek.
Szüleim is kiakadtak a mostani sztorin, pedig nagyon összespanoltak anyósékkal. Mondták, hogy értetlenül állnak az egész előtt, pedig egy hete még együtt voltak külföldön, de ezt nem nézték volna ki belőlük.
Mondjuk nekem meg az volt amolyan személyes sértés, hogy miért megyünk haza apám születésnapjára. Egyrészt karácsonykor született és mindenképp mennénk, másrészt azért ne mondják már meg, hogy a saját apámat mikor és hogyan szeretném felköszönteni.
Reggel apósom vette fel a telefont, így nyeltem egyet és tőle kértem első körben elnézést, bár vele nem is akartam elnézést kérni. Később ismét telefonáltam, amikor anyósom már ébren lehetett, aki azzal kezdte, hogy bezzeg apósomtól nem kértem elnézést. Ott nagyon vissza kellett fogni magam, mert felment a vérnyomásom, hogy ekkorát hogy hazudhat valaki, szűk két órája történt meg.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!