Miért kell mindig a fiataloknak alkalmazkodniuk az idősebbekhez?

A fiatalok rugalmasabbak, te könnyebben kibírod, hogy más helyen ülsz, máskor dolgozol, és egyáltalán, módosítasz a rutinjaidon.

Én nem tudom kinek milyen viszonya van itt a családjával, de nálunk ez úgy megy, hogy akkor szólok, hogy "baz ki mama, nem ár blablabla" ami éppen van oszt' kész. Nem csak hergelem magam, aztán puffogok az interneten. Néma gyereknek az anyja sem...meg a nagyanyja sem. Meg, hogy akkor kell mindent megcsinálni hirtelen? Hát velem egyszer próbálkozott, akkor mondtam, hogy jó leszarom, majd megcsinálom, mert amit látja VENDÉGEM VAN. Megértette.

Tudom, hogy egy kicsit elkéstem a válaszadással, de: csak anyámék példáját tudom felhozni az esethez. Apu midig is félt a nagypapámtól, a nagymamám meg a papám pártjára állt. Ők mindig a legjobbat akarták az egyszem pici fiúknak, és mivel anyám nem volt elég jó nekik, így fogantam "véletlenül" én. A következő 15 év pedig arról szólt, hogy a nagyapám füttyentett, apám ugrott, anyám meg gyáva nyusziként követte. Aztán persze válás lett belőle, és utána jött a "mert a nagyszüleid így meg úgy", ahelyett, hogy a sarkára állt volna legalább anyám, tisztázta volna egyszer és mindenkorra , hogy a saját életét az ember csak maga veheti kézbe, csak így lehet boldog. Azért írtam ilyen hosszan le Neked a kerettörténetet is, mert anyu a sztori kezdetén szintén 22 volt. Ha most nem állsz ki a saját életedért, akkor később is azt várják el majd tőled, hogy mindent beáldozol mások kedvéért.Nem éri meg, hidd el.Fel a fejjel, húzd ki a vállad, nagy levegő, és csapj bele a lecsóba!

Azért kell a fiataloknak alkalmazkodni, mert ők még képesek rá, az idősek nem nagyon. Én pl. pont valamelyik nap mentem mamámhoz felmosni, és közölte, hogy meg ne próbáljak azzal a "nyeles pamaccsal pacsmagolni", mert ő csinált egy fain felmosórongyot (egy műszálas otthonkából), és legyek szíves térden csúszva a padlón felnyalni a házát. Kedvesen mondtam neki, hogy "Mama, én most fel fogok mosni úgy, ahogy a múlt héten, és ahogy már előtte is megtettem kismilliószor. Ha nem tetszik, akkor felmoshatsz még egyszer ezzel a ronggyal, de csak miután elmentem." És akkor jöttek a régi szép idők, amikor még meg tudta csinálni. Nehéz beletörődni, hogy már képtelen házimunkát végezni, és a legnagyobb "öröme" az, hogy engem utasítgathat és kioktathat, mert régen nem így volt. Pl. azért is állandóan piszkált, hogy mi az, hogy együtt szoktam aludni egy olyan férfival, aki el se vett... Egyszer mondtam neki, hogy nem csak aludni szoktunk, azóta pihenteti a témát, mert a szexel nem nagyon tud mit kezdeni. Újabban az esküvőt tervezi úgy, hogy el se vagyok jegyezve. A másik mamám teljesen más, neki mindegy, csak valaki megcsinálja, és még meg is köszöni. A páromat (ahogy ő hívja, a haveromat) is nagyon csípi, és persze ő is szokott célozgatni az esküvőre, de csak finoman és aranyosan, mint egy tündéri mama, aki a dédunokákat várja. Szóval senki se egyforma, de veszekedni felesleges, mert csak felidegesíted magad. Gondolja arra, hogy ő se lesz már fiatalabb, és ha meghal, még a puffogása is hiányozni fog. Persze azt se mondom, hogy nyald ki a fenekét, de tényleg próbálj alkalmazkodni, és ne mérgelődj ezen. 24/N

Hát, ha ez a helyzet, én biztos kiakadnék. Viszont a mama fel se tudna kelni a földre vetett ágyból.. Szóval valahol érthető is a kialakult helyzet, de nagyon nehezen tolerálható. Én biztos nem csinálnék nagy bevásárlást, mikor én fizetem a csekkeket is... A többiek pénze hova lesz? Reméljük, költözésre gyűjtenek.