Párom családja jómódú, én egy templom egere vagyok. Anyósom amikor csak teheti az orrom alá dörgöli ezt. -Kisfiam! Ki milyen virágot szákított, olyat szagol! Ti mit tennétek a helyemben?

Én itthon vagyok a gyerekkel. A párom jól keres, az anyjáék is segítenek ha kell. Nekem nem élnek már a szüleim, nagyon rég meghaltak, de nem is volt örökségem. Amit szintén nehezményez az anyósom.

Én tudom, hogy ezt a páromnak kellene vele "leboxolnia", de ha tudnátok, hogy milyen erőszakos, elnyomó a banya akkor értenétek, hogy miért nem MER vele konfliktusba kerülni. Mindig elnyomta a páromat is és az apját is, azaz a saját férjét. Csak a lánya az isten, na meg persze ő.

A párom soha nem utalt a köztünk lévő különbségre, viszont mindig mondja, hogy otthon (az anyjáéknál) ez a téma.

Ami ma szöget ütött a fejemben az az, hogy a mai napig nem ez az otthona ahol lakunk 3-an, hanem az ahol az anyjáék laknak. Lehet semmiség, de a mai napig azt mondja, hogy menjünk "haza" ha az anyjáékhoz megyünk. Amikor ide jövünk (a mi otthonunkba) akkor mindig annyit mond, hogy megyünk "ki", mert a faluszélén van a ház. Ez neki csak "ki", nem pedig haza.