Durva! Hogyan cselekedtetek volna a helyünkben?

"A tiszta lelkiismeret a legdrágább kincs."

ja csak ki az akinek tiszta a lelkiismerete? vagy kiaz akinek vagy egyáltalán?

Én is ezt tettem volna - és elismerés és tisztelet tőlem, hogy így csináltátok. A szükség nagy úr, de sohasem akkora, hogy tisztességtelen legyek.

(én egyszer nyugdíjat kaptam a nyugdíjintézettől, voltam vagy 25 éves, és munkanélküli éppen, de mégis szóltam, mert valakinek - egy nyugdíjasnak - biztos, hogy nagy szüksége volt rá)

"Azonnak le kellett volna venni a pénzt, hogy még a visszautalás, zárolás, stb. lehetőségét is kizárd! "

Ahogy te elképzeled: mivel a számlatörténetben a ke´rdezö is megtalálta a feladót, a bank ugyanigy megtalálta volna, ha a feladó keresteti - márpedig biztos, hogy kerestette volna, mert nem kis összeg. Utána teljesen mindegy, hogy van-e ennyi a számládon, a bank ráterheli (mert az nem hihetö, hogy nem vette észre az illetö, hogy hirtelen ennyi pénz ott lett a semmiböl), és utána addig nem jut plusszba a számla, amig ez vissza nem lett téritve, meg még a kamatokat is kifizettetik, amivel túlhúódik igy a számla. (Ha végképp nincs pénz rajta, akkor végrehajtják). Mellékesen még büntetö eljárás is indul ellene csalás illetve sikkasztás miatt.

Ha a küldő bejelentést tesz a banknál, hogy elírta a fogadó számlaszámot (gondolom ez történt), akkor a bank visszahívja az összeget. A küldőnek lett volna egy minimális tranzakciós díja (ami minden utalásnál van amúgy is), de jogilag visszahívható az összeg.

Szóval nem akarat kérdése, ilyenkor vagy magától adja vissza az ember, vagy jogi úton veszik vissza.

Mondjuk anyám járt egyszer úgy, hogy valaki tévedésből feltöltötte a telefonját. Ott nem volt mit visszakeresni, várta, hogy talán felhívja az illető, hogy "bocsi, elírtam egy számot" és meglesz a küldő, de soha nem kereste senki, neki meg esélye nem volt kinyomozni, hogy ki volt az.

" mert nem kis összeg. "

De igen, kifejezetten kis összegnek minősül, és a bank egyáltalán nem keresgélt volva feladót!!! Egy havi fizetés, abszolut fel sem tűnik!

A feladó meg nehezen tudott volna bármit kideríteni a címzettről az adatvédelem miatt. Bankon keresztül biztosan nem!

Hatósággal, nyomozás keretében biztos kiderítették volna a pénz útját, de mivel ismétlem, ez nem egy nagy összeg, kérdéses, hogy a feladó végigjárt volna egy pár éves pereskedést.

Ha peren kívül lökött volna neki 50 rongyot, le is lépett volna, de SOKKAL valószínűbb, hogy semmi nem lett volna belőle!

Nem 1-2 ilyen eset van, a bank elhárítja a felelősséget, több 10 milliós összegeket szoktak komolyabban venni!