Szét vagyok csúszva. Mi lehet a megoldás?

Úgy érzem, hogy már belerokkan a lelkem ebbe az egészbe.

A családom szét van esve, akikkel tartom a kapcsolatot nem igazán éreztetik velem, hogy fontos vagyok (anyukám sem). Folyton csak az elvárásaikat hallom, de nem gondolnak bele, hogy én mit érezhetek, meg hogy milyen problémáim vannak. A lányok visszaélnek a jóindulatommal, azzal, hogy nem csak megdugni akarom őket, hanem érdekel a lelkük, az érzéseik és cserébe kihasználnak, átvernek, eldobnak. Nagyon szeretethiányos vagyok, bár tudom, hogy egy férfinak ezt "ciki" beismerni. Kinőttem már az önsajnáltató kamaszkorból, de egyszerűen már kikészültem érzelmileg. Annyira szeretnék jó ember lenni, annyira szeretném, ha nem csak letolást kapnék, ha valaki látná végre, hogy én igen is igyekszem és nem minden az én hibám, ha valaki viszonozná a szeretetem, vagy akár a szerelmem... de eddig csak kiszipolyoztak és már úgy érzem üres vagyok.

Lehet ez már pszichiátriai eset, de kényelmetlenül érezném magam, ha valaki pénzért foglalkozna velem. Nem tudom mit tegyek.

20F