Csak én élek ilyen "földönkívüli" családban?

Na jól van, most már tényleg kinyílik a bicskám a stílusotoktól. Én is tudok főzni, ha tele van a hűtő, meg a kamra, és csak oda kell nyúlnom, hogy elővegyem a hozzávalókat.

Lehet, hogy a ti szüleiteket sem veti fel a pénz, de nincsenek kenyérproblémáitok, amiért adjatok hálát az égnek, mert sajnos nagyon sokunknak van!

És higgyétek el, hogy mi is normális család vagyunk, normális emberek, nem pedig gonosz kis koboldok, akik kuporognak a családi kassza felett, nehogy valaki kivegyen 20 FT-ot belőle.

Majd ha túl vagytok életetek első fizetésén, első ÖNÁLLÓ háztartásán, majd akkor tapsoljátok meg magatokat, hogy milyen fasza gyerekek vagytok. Vérlázító a stílusotok!

Amíg nem kopogtattál még a szomszédodnál 3000 Ft-ért, hogy a lázas, beteg gyerekednek ki tudd váltani a gyógyszerét (mert épp fizu előtt két nap lett beteg, mikor alig van már pénzed), amíg nem fordult elő, hogy hetekig (akár hónapokig, ne adj'isten évekig) zsíros kenyeret, meg üres krumplifőzeléket kellett zabálnotok, amíg nem vitték el a villanyórátokat, addig ne ítéljetek el senkit, hogy minden 200 Ft-ot próbál megfogni, hogy még egyszer ilyen ne forduljon elő!!

És igen, valószínűleg sok szülő, aki eltartja 18-20 éves koráig (amíg tanul) a gyerekét, valószínűleg utána is el tudná tartani, persze, miért ne? akár még 40-50 éves korukig is! CSAKHOGY!!! Nem ez az élet rendje! És lehet, hogy az az édesanya, aki eltartja a gyerekét, magától von meg mindent, csak a gyerek nyugodtan elvégezhesse az iskolát! De ha már keres, b.ssza isten, adjon már haza a pénzből, és esetleg anyu is hátradőlhessen néha, vagy felmondhasson a másodállásában, hiszen rengetegen vállalnak több munkát, csak a gyereknek minden meglegyen!

És még egyszer mondom: örüljetek, hogy fogalmatok sincs arról, hogy mit próbálunk a szátokba rágni (teljesen feleslegesen)!!

Egyik válaszoló írta, ez nekem szemet szúrt:

"De ha te ezt kérdezed, akkor én pedig ezt: Milyen gyerek az olyan, aki még 19 évesen is életképtelen és a szülein élősködik? "

Én megmondom milyen. Olyan gyerek, aki nem büfé szakra jár, ezért heti 30 vagy több órája van szorgalmi időszakban, nagyrészt katalógusosok, miközben olyan ZH-kat kell megírnia, amelyeknél 90% elvérzik. Mert nagyon sokan verik a mellüket, hogy tanulás mellett meló, azért megnézném, hogy egy orvos, gyógyszerész, vagy egy normális helyen mérnök szak első 2 évében hogyan valósítanák meg ezt. Igen, van aki még ezeken a helyeken is meg tudja valósítani, csak ahhoz az átlagon felüli szorgalmon kívül kiemelkedő tanulási képesség is kell.

Egyébként a kérdező úgy látom nagyon félre van értve. Nem verte a mellét, hogy ő mekkora faszagyerek, meg hogy a szülei mekkora arcok, meg hasonlók, inkább leírta, hogy milyen abszurd, hogy ez a ritkaság sajnos.

Azért azt is megjegyzem, én szüleim is végig eltartottak egyetem alatt, meg 2 testvéremet is, ugyanakkor hozzájuk hasonlóan kereső szülők inkább úgy gondolkodtak, hogy nyugodtan költekeznek, és mire egyetemista lett a gyerek, nem lett semmi extra tartalékuk, így persze nem tudták segíteni. Rengeteg ilyen példa van a környezetemben. Nyilván az más, ha tényleg nem tudja megtenni.

Leírtam, hogy sok szak mellett nem lehet egyszerűen dolgozni, legalábbis nem büfé egyetemen. Ezt kiegészíteném azzal, hogy az elejére, első 2 vagy 3 évre értem ezt, utána viszont éppen hogy dolgozni kell, de nem is a pénzért, hanem amiatt, mert gyakorlat nélkül nem nagyon lehet elhelyezkedni.