Totálisan padlóra kerültem apám miatt! Fogalmam sincs, hogy mit tegyek, de úgy érzem lassan megbolondulok! Valaki adna valami tanácsot?

Nem tudom megfogalmazni,hogy mennyire ki vagyok borulva!

Amióta az eszemet tudom,apámmal soha nem lehetett normálisan kijönni.Az egész családot terrorban tartja.Amikor iszik úgy viselkedik,mint egy állat.Anyukámat is és engem is durván sérteget,alaptalanul rágalmaz mindenféle ocsmánysággal.Nem lehet vele normálisan megbeszélni semmit még akkor sem ha józan,mert olyankor meg behúzza fülét-farkát,aztán másnap bepiál és jön a kibirhatatlan veszekedés.Tudom,hogy az lenne a legjobb ha elmennék innen jó messzire,hogy ne tudjon többet a lelkembe gázolni,de nincs rá lehetőségem.Dolgozom,de túl keveset keresek ahhoz,hogy elmehessek innen.Borzasztó érzés,hogy rá vagyok utalva,mert az ő házában élek és kedve szerint alázhat meg,tiporhat a lelkembe.A saját otthonomban nincs egy nyugodt percem.Amikor hazaér a kocsmából,halljuk,hogy nyílik a kapu és jön befelé,mindenki menekül a saját kis zugába,hogy ne is lásson minket és ne legyen lehetősége terrorizálni bennünket.Nem tudom elviselni,hogy az otthonomban így kell élnem.Szerencsére fizikailag nem bántalmaz bennünket,de olyan dolgokat tud mondani,ami rosszabb egy pofonnál is.

Néha van olyan,hogy 1-2 hónapig rendeződik a helyzet és olyankor,én kis naív mindig elhiszem,hogy mostmár minden rendben van és nem kell többé átélnünk rossz dolgokat.De persze ez nem így van.Egyik nap megint részegen jön haza és kezdődik minden újra.

Régebben gyűlöltem őt,képes lettem volna a torkának ugrani.Ha eszembe jutott a sok rossz,amit velem tett hatalmas dühöt éreztem.Mára ez is megváltozott.Nem érzek dühöt,csak hatalmas fájdalmat,tehetetlenséget és félelmet.Kezdem elveszíteni a reményt,hogy valaha is normális életem lehet.

Tudom,hogy nem szép,hogy ezt mondom,de számomra az egyetlen dolog,ami megnyugvást adna,ha apám nem lenne többé.Borzasztó dolog abban a tudatban élni,hogy csak akkor lehetek boldog,ha az apám meghal.

Nagyon el vagyok keseredve és nem tudom,hogy mi lesz velem.

Attól félek,hogy ha ez még sokáig így megy abba beleőrülök és nem leszek képes soha normális életet élni!

Tudom,hogy nem várhatm a segítséget kzvülállóktól,de muszály valakinek kiöntem a lelkem és hátha valaki tud adni valami jó tanácsot!

21/L