20 év körüli otthonélő egyetemisták?

Bálint69, ne foglalkozz vele másoknál hogy működik, azt találjátok ki, hogy ti mit engedhettek meg magatoknak és mi az, amit jó szívvel rászántok. Van, akiknek nem telik, van akiknek igen. Bármelyik egyetem bármelyik évfolyamán megvan ez a két véglet: "Én egy fillért nem kapok otthonról, nincs rá." "Apám és anyám elvált, apám ad 70 ezret egy hónapban. Anyámat meg az új férjét nem tudom pontosan, a számlájához nekem is van kártyám, most mondták, hogy vegyek le pénzt, hogy wellnesseljek egyet a vizsgák után." (Ezeket pl. szó szerint az én csoporttársaim mondták.)

Én pl. nem dolgozok egyáltalán. Kapok a szüleimtől, meg a vőlegényemtől, én írtam még a múltkor. Egyke vagyok, apám jól keres, anyám átlagosan, a mi családunkban az a természetes, hogy az utolsót is odaadod a gyerekednek, ha nincs is, hát még ha van miből! Ha azt mondom, hogy nem kell, apám még fel is háborodik. A vőlegényem meg a vőlegényem, összekötjük az életünket, nincs enyém meg tiéd, igazából nem is ad pénzt, hanem közösen használjuk az övét. Ha végzek, akkor kettőnkét használjuk közösen.

Amúgy, aki szerint ez ciki, meg fú milyen már, hogy a "pasi" vesz neki ruhát, az nem szeretett még senkit? Mert mikor nekem pénzem van, pl. eladok valamimet a neten vagy csak arra gondolok, hogy majd nem sokára végzek és dolgozni kezdek, akkor egyből azt forgatom a fejemben, hogy hova viszem nyaralni anyámat, meg milyen laptopot veszek a páromnak. Egyszerűen örömet okoz adni azoknak akiket szeretek.

Szóval ez csak az én helyzetem. De más emberek más anyagi helyzetek, más szokások stb. Nem mérvadó, mindenki másképp csinálja, azt találjátok ki, nektek mi működik, mit bírtok és akartok.