Mikor mondjam meg a szüleimnek, hogy 2 hét múlva elköltözök az ország másik felébe?

Akkor ezekszerint az anyud vallàsos? Nézd, ha ennyire gyerekesnek tekint, ebben te is hibàs vagy.

Meg kellett volna régebben tanitanod, hogy te el tudod végezni a ràd bizott feladatokat.

Lehet, hogy ehhez te is tùlsàgosan kényelmes voltàl?

Mindenesetre ez màr tényleg nem normàlis dolog,amit anyud mûvelt és mûvel veled, veletek.

Akkor miért nem az elején laktatok màr külön a szüleidtõl? En a feleséged helyében ilyen megjegyzés utàn, biztosan nem laktam volna ott.

Ha elmondod neki, légyszi ird meg, hogy mi történt.

Én csak együtt érezni tudok veled. A barátom szülei eleve úgy számolnak, hogy a fiúk majd odaköltözik a tetőre. Ennyire ők nem rémesek, de nem könnyű esetek. Engem pl utálnak,mert nem tűnök befolyásolhatónak. Természetesen a fiúkat is én viszem el tökéletesen rossz irányba. Ők mondjuk folyamatosan ugráltatják a 'gyereket'(és az egyik nagyszülőpárost is),de mindig leszólják a munkáját. Ha nem ért valamiben egyet, üvöltenek, hogy fogd fel, gyerek vagy és engedelmeskedned kell! Meg miért nem dolgozik eleget (mert egyébként dolgozik), csak többet nem tud, mert nehéz az egyeteme (22 éves).

Engem nagyon megvisel a helyzet, de a barátom nagyon béketűrő és mindig azt mondja, ha felhozom, hogy elég nagy csapás neki, hogy ilyenek a szülei, ha foglalkozik vele,csak még jobban fáj neki. Ráadásul ő elég családcentrikus, és mikor jó fejek a szülei, mert olyan is van, akkor mindig ellágyul. Bár sztem akkor sem lehet egy embert porig alázni folyamatosan.

Én nem beszélek velük mostanság, mióta halálra röhögték magukat azon, hogy a 12éves öccse kivette a kombiném a fiúm ágyneműjéből és abban pózolt. Mikor a barátom felhozta, hogy talán ez nem szép, azt a választ kapta, hogy a szüleimet sem ismerik, mit ugrálok.

De neked elismerem, sokkal rosszabb, kitartást, majd írd meg, mi lett. És ne hagyd magad érzelmileg zsarolni, mert az a legrosszabb. A jó szülő nem így viselkedik.