Mikor mondjam meg a szüleimnek, hogy 2 hét múlva elköltözök az ország másik felébe?
Elég összetett a dolog.
Először is, már felnőtt vagyok, feleségem van, de a szüleimnél élünk a feleségemmel 2 éve (előtte albérletben éltünk, a közelben a munkám miatt).
A szüleim borzasztó régimódiak...
1 éve felvetettük nekik a dolgot, hogy tervezzük a költözést, de nagyon nagy veszekedés volt belőle. Mondván, "miért nem jó nektek itt velünk? Elég nagy a ház..minek különköltözni??" Borzasztóan ragaszkodnak hozzám, egyetlen gyerekük vagyok. Mióta felvetettem a különköltözést, manipulálni akarnak, lelkiismeretfurdalást okoznak, és mindent megtesznek, hogy úgy érezzem, rám vannak utalva. (ami nincs így, mert, amit én csinálok/segítek nekik otthon, azt ők is könnyedén meg tudnák csinálni, csak nem akarják) Így emaiatt úgymond "elhitettük" velük, hogy ez a költözés csak egy ötlet volt, de nem költözünk.
Igazából, engem nem érdekelt, hogy mi a véleményük,(akárják e, hogy költözzünk vagy sem, hisz nem nagyon van hozzá közük) így idő közben egy igen távoli kisvárosban vettünk egy kertes házat a feleségemmel, felújítottuk, és már be is költözhetnénk. Munkát is találtam ott, 2 hét múlva fogok kezdeni. (előző munkahelyemen már felmondtam, felmondási időmet töltöm)
A szüleim mindenrről mit sem tudnak, ami eddig nekünk tök jó volt, mert így nem kellett nap mint nap feszültségben élnünk, és a veszekedéseiket hallgatnunk.
Mikor mondjam el nekik, hogy költözünk? Várjak az utolsó pillanatig, és előtte egy két nappal szóljak, vagy mondjam el nekik most? Mit tanácsoltok?
Feleségem azt mondja, hogy mondjuk el most, mert annyit megérdemelnek, h ne előtte levő napon jelentsük be, hogy költözünk, de bennem meg van egy rossz érzés ezzel kapcsolatban..
Már előre feszült vagyok az egész tortúrától.
(28/F)
válasza:14:21
Ez nagyon durva amit leirtàl. Jobb, ha a kérdezö most mondja meg nekik. Nem baj, ha puffognak,de legalàbb a fia még mellettük van és lesz idejük a 2 hét alatt feldolgozni.
Kérdezõ meg kell értened a szüleidet, hiszen egy szem fiuk vagy. Ha nagyon szeretnek, elõbb-utóbb bele fognak nyugodni, ha önzõek, akkor egy napon arra is rà fognak jönni.
En is anya vagyok, a gyerekeim külföldön tanulnak, de lelkibeteg vagyok a tàvolsàg miatt.
Szóval a szülõt is meg kell érteni.
válasza:14.07: Nem jól látod. Amit te javasolsz, az ilyen szülők esetében nem működik. És éppenhogy nem kéne örülni ilyen durva, agresszív, önző és birtokló szülőknek, hanem minél előbbb leválni róluk, előbb fizikailag, aztán teljesen.
Különben teljesen életképtelenné teszik a gyerekük életét.
Úgy látom, nem látod a dolgok lényegét. Anyuka a 28 éves felnőtt férfi - házasember - fiát nyomná vissza pelenkás szintre, és töri az önbizalmát, hogy helyette fizetné be a csekkeket, mert a gyerek még erre sem képes...
De igen, képes! Nem kisgyerek, a mamának-papának pedig el kell(ene) jutni addig, hogy a gyereke felnőtt, a szárnyai kinőttek és azokat ne lekötözni kéne, és elnyiszálni, csakhogy őrá még mindig szükség legyen mint mamára, hanem elengedni, hogy szabad lehessen és oda menjen, ahova akar. Magyarországon rengeteg ilyen birtokló, önző szülő létezik, és nincs mindenkiben annyi erő, hogy le tudjon válni, szakadni róluk. Nem beszélve arról, hogy mennyi harccal jár a leválás, mennyi gyásszal a durva törés miatti fájdalom. Kevesekben van annyi erő, hogy ezt meg merjék lépni.
A mamának-papának pedig tudomásul kell(ene) vennie, hogy itt a szerepváltás ideje: a szülői szerepből esetleg jön a nagyszülői. Ideje más irányokba fordulni és mással kitölteni az idejüket.
válasza:14.30: Egyáltalán nem durva - a szülei azok, akik ezt KIPROVOKÁLTÁK. Ha nem volnának ilyen önző, birtokló, fafajű emberek, akkor nem kellene a gyereküknek ilyen durván kenyértörésre vinni a dolgot. Szerinted mennyire fáj a gyreeknek az, hogy ilyenm útra kényszerült, csak azért, mert felnőtt emberként a maga életét akarja végre élni? Nagyon. Minél okosabb, minél erősebb, minél érzékenyebb, annál jobban és mélyebben.
Sajnálom, hogy fájlalod, hogy a a gyerekeid távol vannak, de neked is tudomásul kell venned: a kismadár, ha felnő, akkor engedni kell szállni, különben elpusztul. Ezt akarod - önzetlen igazi anyai szeretetként? Nyílván nem.
A mai korban már nem gond az, hogy kapcsolatot tarts velük. Telefon, e-mail, internet stb. Gondolj csak jane Austen korára! Amikor férjhez ment egy lány, volt úgy, hogy 50 mérföldre is elkerült otthonról -abban a korban! - és csak a posta létezett, meg egy-egy látogatás félévente, évente, vagy még ritkábban. Ma már nem ez a helyzet.
Kérdező: ha bármi gáz van, írj nyugodtan egy üzenetet nekem. A privi le van tiltva, de üzenetet írhatsz.
válasza: válasza:14:30 vagyok.
Nem, nem egyàltalàn nem sajnàlom, csak akkor van nyugtalan éjszakàim, amikor megbetegednek és én nem tudok mellettük lenni.
Hiszen én elengedtem õket, mert erre vàgytak, soha nem is mondom nekik, hogy mennyire lelkileg megvisel a tàvolsàguk. Könnyezni akkor làtnak, amikor visszamennek, amùgy mindig mosolygok elõttük, közben .........
Egyébként kedves vàlaszoló neked van gyermeked?
En akkor is azt mondom, ha a kérdezõ szülei bàrmilyenek is, szeretettel meg lehet gyõzni õket.
válasza:14.47: Miért keltesz bűntudatot a kérdezőben?
Minden ember úgy éli az életét, ahogyna akarja, és NORMÁLIS szülőnek ESZÉBE SEM JUTNA az, hogy a felnőtt gyereke életét korlátozza. Normális, jó szülő nem azért vállal gyereket, hogy az majd öregségére eltartsa, nem önzésből és befeketetésből, hanem szeretetből. Akit szeretnek, az visszmegy ÖNKÉNT a szüleihez és támogatja őket. De az önként van, nem pedig muszájból.
A régen pedig régen volt - nem most van. Nem lehet a régi világ értékrendjét egy az egyben áttenni egy teljesen másik koréra, mert az mindig a rothadás jele.
A Kérdező nem "elhúz", hanem a szülei durva, önző viselkedése miatt és a hazai munkapiac miatt is nyílván arra kényszerül, hogy a szüleitől távol alapítsa meg az életét. Ezért, ha már nem vagy képes őt támogatni, legalább nem kéne plusz hamis bűntudattal vádolni. Nyílván nem azért jött ide támaszt és tanácsot kérni a durva szülei ellen, hogy olyan emberekbe fusson, akik éppenhogy a szüleit védik (azaz agresszorok, mint ők), ezzel löknék vissza - irigységből, gyávaságból stb. - abba a sorsba, ami ellen (jogosan és tiszteletre méltó erővel) lázad és harcol.
válasza:14.49:
Ismered Szent Pál levelét a Korinthusiakhoz? A 13. fejezet a Szeretetről szól. Én nagyon szeretem, sokat segít.
A Kérdező szülei egy hároméves önző, birtokló, hiszis kisgyerek szintén vannak - csak sajnos, felnőtt ruhát hordanak, és visszaélnek a Szülő jogaival, társadalmi pozíciójával. És ez szomorú.
Igen, nagyon tud fájni az embernek, amikor kikíséri a gyerekét a reptérre, felteszi a gépre, elbúcsúzik tőle, és tudja, hogy csak egy év múlva fogja újra látni. Hazafelé csendesen sírdogál a vonaton, amikor senki sem látja, aztán otthon is, nem találja a helyét napokig. Ha belebotlik a "gyerek" ott hagyott cuccaiba, elsírja magát. Még nedves a törölközője, még érzik a levegőben a parfümje illata...
De akkor is tudni kell elengedni. Mert a Szeretet nem birtokol. Nem fojt meg, hagy szabadon lélegzeni.
Minden jót és szép napokat mindenkinek! :)
Nézzétek, én szeretem a szüleimet, de betegesen ragaszkodnak hozzám. Annyira jól megfogalmazta valamelyikőtök, hogy pelenkás szintre akar anyám visszataszítani. Ez így van!!
A számla az csak egy a sok közül (én szte semmit sem tudok elintézni, csakis Ő az, aki meg tudja helyettem csinálni)
A feleségemet sem akarta elfogadni, sőt soha semmilyen nőt körülöttem. Betegesen féltékeny a feleségemre.
Az anyám nem tartotta soha tiszteletben a magánéletem. Rendszerint bejárt a szobámba (még most is bejár) és kutat, keresgél a holmijaim között, annak ellenére, hogy rengetegszer elmondtam (sokszor szépen, sokszor veszekedve) hogy ne menjen be a szobámba, ne turkáljon a cuccaink között.
Erre a válasza mi volt? Költözzek el, ha nem tetszik nekem, hogy a saját házában azt csinál, amit akar... Ennyi. A saját házában tényleg azt csinál, amit akar, de a saját szobámat csak nem kéne feltúrnia.. Ilyesmik után csodálkozik, h költözni akarunk (hisz Ő maga mondta, ha nem tetszik, költözzünk) ráadásul jó messzire.
Olyanokat is csinált, mikor még nem voltunk házasok a feleségemmel, hogy feltúrta a szekrényünket, hogy találjon valami bizonyítékot arra, hogy élünk e szexuális életet a párommal (!!!) mert szerinte bűn a szex a házasság előtt, s mikor talált mondjuk óvszert, akkor napokig azt hallgattam tőle, hogy Ő utálja, h úgy élek nemi életet, h nőtlen vagyok (magyarul ne csináljam, mert Ő úgy akarja).
Minden téren irányítani akarja az életem. A feleségemnek az esküvőnk előtt azt mondta, hogy Ő nem ilyen feleséget szánt nekem, mint amilyen Ő, dehát ez van.
Kit érdeel, h milyet szánt nekem?? Egyáltalán milyen jogon mond ilyet az én választottamnak? Ő semmilyen nőt se szánt nekem, Ő annak örülne, ha csak az Ő kicsi fia maradnék örökké.
Olyasmit szokott nekem mondani a mai napig, hogy szófogadatlan (!!!) vagyok... Szófogadatlan? Mi vagyok? Valami 10 éves kissrác, aki nem fogad szót anyunak, apunak??
Az apám.. Ő meg olyan, mint anyám.
Szeretem őket, mert mégis csak a szüleim, de elegem van belőlük, és messzire akarok tőlük költözni, hogy csak ritkán kelljen elviselnem ezt a fajta viselkedésüket..
válasza:Én tuti nem szólnék nekik, amolyan bosszúnak tekinteném.
Kifőzték a dolgot, most egyék meg.
Költözés után ne is látogasd meg őket vagy fél évig.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!