Mikor mondjam meg a szüleimnek, hogy 2 hét múlva elköltözök az ország másik felébe?

Minél hamarabb mondjátok el, legyen idejük elfogadni a döntéseteket.

Arra készüljetek fel, hogy minden létezőt be fognak vetni, hogy lebeszéljenek. Talán még betegséget is szimulálhatnak. Van ilyen ismerős család, borzasztó.

Szépen leülteted a szüleidet és elmondasz nekik õszintén mindent. Ne hagyjàtok az utolsó napokra. A szüleidnek örûlni kellene, hogy haladsz az életben és lakàst is tudtàl vennni. Vigyétek el magatokkal öket, hogy meglàssàk hol fogtok élni. Arra is megkérheted, hogy segitsenek a költözésben és elmondani nekik türelemmel,szeretettel, hogy nagyon szereted õket,de te akottàl egy csalàdot és szeretnéd külön élni az életed, de nem felejtkezel meg róluk.

Egyébként egyrészrõl örûlnöd kellene, hogy ilyen szüleid vannak, mert van aki kidobja a gyerkeit.

Ha a szüleid ennyire durvák és várhatóan hatalmas cirkusz lesz az egészből, ami pokollá teszi a költözködést - ami egyébként is nagy stressz -, akkor bizony érdemes a lehető legutolsó időpontra halasztani, mondjuk két nappal indulás előttre. Ha a szülők annyira durvák, hogy kinézhető belőlük az, hogy képesek akár törvényellenes cselekedetet is elkövetni, csak hogy röghöz kössenek (pl. indulás előtti éjszaka a kocsitok összes kerekét kiszúrják - hallottam ilyenről sajna), akkor kb. aznap, 1 órával érdemes közölni, hogy "kötözünk, sziasztok, MOST. Pá."

Tudom, hogy ez nagyon durvának hangzik, de van, amikor nincs más megoldás. Ún. ragasztó szülőknél bizony sokszor a durvulás a szaggatás az egyetlen megoldás - és ne legyen emiatt semmiféle bűntudatod! Ők akarták. Ha ők normális szülők volnának, akkor szó sem lenne ilyenről.

Minden tiszteletem a tiéd. Ilyen szülőktől csak fizikailag is leválni, nagyon sok erő kell. Kapaszkodjatok nagyon erősen egymásba a feleségeddel és ne engedjétek, hogy szétszedjenek titeket.

Költözés után érdemes jó ideig hanyagolni a szülőket, mert BIZTOSAN meg a sértődős-hisztis, bűntudatkeltő, manipilatív játszma a részükről tovább. Arra is lehet számolni, hogy jön a klasszikus "betegségesdi", amikor csakis te, és te tudod megtalálni a tökéletes orvost, gyógymódot, kiváltani a gyógyszert. Az apám életéte így tették tönkre. Anyódom annyira nbemengedte el a "kisfiát" (majdnem harminc volt), hogy addig hergelte magát, amíg belehergelte magát egy májrákba. Nem szabad hagyni!

Ez ellen a legjobb orvosság az, hogy hagyod egy kicsit kifutni belőlük a gőzt. Eszedbe se jusson megadni a számodat, pláne, hogy hol dolgozol, amíg el nem csitulnak a vihar nagyjai, és legalább egy kicsit bele nem törődnek abba, hogy ez van, nem tudnak semmit sem tenni. Ők sértődnek meg, nem nektek kell bocsántaot kérni - nincs is miért! -, sem a kegyeiket keresni, hanem szépen megvárni, amíg ők rájönnek, hogy mi a helyzet és vagy változtatnak az eddigi visesekedésükön, vagy tudomásul veszik, hogy maguk zavarták el maguktól az egytelen gyereküket.

Ha mégis el akarod mondani most, akkor nagyon jól gondolj át mindent előre, azt, amit te válaszolsz. Röviden, velősen és tömören közöld, hogy ezt döntöttétek, kéretik tudomásul venni.

Amit elindul a hisztiroham, a veszekedés, a manipulásás, a jajveszékelés stb. akkor AZONNAL elköszönni és távozni. Épp ezért az volna a jó, ha úgy mennél ezt bejelenteni, hogy az ajtó a hátad mögött nyitva, és ha kitör a vihar, azt már rendezzék le egymás között.

Azt is megteheted - a szüleid habitusától függ -, hogy felhívod őket, vagy egy szép levelet írsz nekik, amelyben elmondod, hogy mi az ábra. (ezt megteheted utána is, ha elköltöztetetek és megy a hisztizés) Arra figyelj, hogy ne védekezz, ne keveredj bele semmiféle bűntudatkeltő játszmákba. Ragaszkodj a véleményedhez, és állj ki a feleséged mellett - mert az ilyen szülők következő húzása az szokott lenni, hogy elkezdik bántani a házastársat ("az a büdös kis k..va ha nem lenne, az fordította el a fejedet tőlünk, te mindig a jó fiunk voltál..." stb. Mi már megjártuk ezt, mindkét részről.)

Sok erőt és kitartást! Ja van még egy ötletem, ami általában nem szokott népszerű lenni, de aki megfontolja, annak nagyon sokat segít. Magánpszichológus vagy pszichiáter, egy-két alkalom, sürgősséggel, konfliktustanácsadás. (hosszabb terápiát akkor érdmees vállani, és már az új helyen, ha nagyon eldurvul a helyzet, és tényleg elkezdődik a hazarángatósdi, betegséggel, durva manipulálással. Akkor az egyéni és a családterápia - a feleségedre gondolok - is jó.)

Nem kell odajárni, nem kell terápiát vállalni, mert nincs is rá szükség. Ez csak amolyan gyógytámasz kívülről. Ugyanezt megteheti egy igen jó haverod, akiben megbízol, vagy egy rendőrsrác ismerős. Nem akarlak ijesztgetni, de sok mocskos dolgot láttam már életemben, és sok szemét, a végletekig önző és birtokló szülőt. A lehető legtöbb külső védelemre érdemes felkészülni.

És csak kitartást, és sok-sok erőt! :) Szurkolok nektek. Nem könnyű, de utána sokkal jobb lesz. Mi már végigcsináltuk ezt - mi külföldöre jöttünk - és mondhatom, hogy azóta béke és nyugalom van itthon.