Miért hiszi azt a legtöbb nő, hogy a gyerek a legfontosabb kapocs két ember között?

Első vagyok és leírom, hogy hogy értettem.

Nem gondolom azt, hogy aki másképp gondolja mint én az ostoba, buta, hülye, stb. lenne és az sem igaz - nem is feltételezem magamról -, hogy a szuperintelligensek táborát erősíteném.

Egész egyszerűen azt hiszem, hogy azok az emberek, akik megfelelő érzelmi érettségi szinttel rendelkeznek kiforrottabban kezelik a gyerekkel járó összes nyűgöt és az ilyen párok eleve nem döntenek úgy, hogy csak bosszúból, bánatból, vagy önzőségből, szocpolból, munkaundorból vállalnak gyereket, hanem azért, mert belátják, hogy ez a döntés vezet életük kiteljesedéséhez és - jó esetben - hasonló beállítottságú társat találtak maguk mellé. Így értelemszerűen a gyerek a legfontosabb lesz mindkettejük életében, így közöttük a gyerek iránti elkötelezettség a legfontosabb kapocs (hangsúlyozom szerintem).

És akkor még nem beszéltem a kapcsolat esetleges megszakadását követő hajcihőről, mert az is nehéz helyén kezelni és ehhez (sajnos igen, csúnya szót mondok) intelligencia kell, mert egy fájdalmas szakítás nyilván kivetüléssel lesz a gyerek-szülők későbbi kapcsolatára is.

Nagyjából ennyi jutott eszembe.

Az miért baj, ha az ember nem akar összeházasodni a másikkal, mert a házasság mondjuk igazából nem jelent semmit?

Én sem vagyok házas és egyszer-kétszer felröppent, hogy megházasodhatnánk, de röhögve jöttünk ki az polgármesteri hivatalból a bejelentkezést követően, akkor marhaság volt az egész "adatfelvétel". Rá két hétre vissza is mondtuk, mert úgy gondoltuk, hogy erre nekünk igazán nincs szükségünk. Nagy képmutatás. És valóban. 8 éve vagyunk együtt, most jön az első közös gyermekünk, de meg sem fordult a fejünkben, hogy összeházasodjuk emiatt, mert mint mondtam, nekünk ez az intézmény a nullával egyenlő.

Ettől függetlenül lesajnállak kérdező, mert azt gondoltad mikor megházasodtál, hogy az majd jelent valamit, jobbá teszi a kapcsolatot köztetek, csakúgy mint a gyermek, aki beleszületett.

Szerintem az nem boldog kapcsolat.

Én továbbra is fenntartom azt a hitemet, hogy az érzések a legfontosabbak, nem a gyerek és nem azok, amiket felsoroltál.

A jövőbe vetett hit sem érdekelne :)

A vagyont és jólétet talán hagyjuk. Hogyha egy kapcsolatban ezek a "kötőelemek", akkor a felek emberi kvalitását minősítik.

A jövőbe vetett hit más kategória: az már - szerintem - egy közös cselekvési terv és életprogram együttes megalkotására képes részvevőket feltételez, - olyanokat, akik személyi értékeiket, képességeiket, energiáikat kívánják mozgósítani a megvalósításért. Ez igenis lehet erős és igazi kapocs. Sőt: ha úgy döntenek, hogy ennek a programnak nem lesz majd eleme a gyermekvállalás, lehet a legfontosabb "karabíner". A reprodukció erős biológiai késztetés, de véleményem szerint nem imperatívusz.

En meg mindig azt gondolom, ha korulnezek, hogy a legtobb no a gyerekkel akarja megfogni a pasit, lehet, hogy szereti is, sot valoszinu, ezt nem fogom megkerdojelezni, de azt tuti, hogy nagyon sok no fejeben ontudatlanul is megfordul, hogy, ha mar gyereket szul a pasinak, akkor orokkre megfogta. Es nagyon sok no meg mindenfele egyeb indokkal szul, nem boldog, egyedul erzi magat, majd a gyerek "helyrehozza" a kihult kapcsolatat stb stb stb.

En tuti, hogy egy tanfolyamhoz es vizsgahoz kotnem, hogy ki vallalhasson gyereket. Persze akkor mar reg kihaltunk volna :D